* Pest, 1869. nov. 2. – † 1949. aug. 3. / publicista, kritikus, költő, író
Alsóbb iskoláit Kecskeméten, Kiskőrösön, Eperjesen végezte, Bp.-en jogot végzett, majd újságíró lett. (Apja V. Leó, a Pester Lloyd főszerkesztője.) 1891 és 1906 között Kiss József lapjánál, A Hétnél dolgozott, majd a Magyar Hírlap munkatársa. Riporterként bejárta Németországot, Törökországot, a Balkánt és Amerikát. Egyik szerkesztője volt a Szerda c. folyóiratnak, melyet a Nyugat előzményének tekintünk. Az 1908-ban induló Nyugat egyik alapítója, 1908 és 1929 között főszerkesztője. 1919-ben emigrált, jobbára Bécsben és Berlinben élt. 1937-től a Magyar Hírlap munkatársa, 1938-ban, a hitlerizmus elől az Egyesült Államokba menekült, New York-ban telepedett le, itt filmgyáraknak is dolgozott, s egy alkalommal a város irodalmi nagydíját is elnyerte. 1948-ban nagybetegen települt haza; utolsó elismerésként a Pro Arte díjjal tüntették ki.
Első könyve (A Slemil keservei, 1891) verses regény. Gyulai Pál felismerte tehetségét, s dicsérte újszerűségét, lélekrajzát és közvetlenségét. Méltatlanul felejtették el romantikus hangulatú, a modern nagy városi ember érzéseit, szerelmi világát megörökítő verseit (Versek, 1895; Ignotus verseiből, 1918). Népszerűek voltak lírai hangulatú elbeszélései (Ignotus novelláiból, 1918). Az irodalomszervező Ignotusról írta Komlós Aladár: „Fő és igazi jelentősége azokban a harcaiban van, amelyeket a századfordulón uralkodó türelmetlenül konzervatív irodalompolitika ellen, egy igazabb, szabadabb irodalom érdekében, az irodalom autonómiájának érdekében folytatott.”
Emigrációja során 1919-ben került Kassára, egyike volt azoknak a magyar emigránsoknak, akik a korszerű magyar irodalom és sajtó megteremtését létszükségletnek tartották. Fábry Zoltán „sorsdöntő tényezőnek” tartotta az emigránsok tevékenységét. „Ha ők nincsenek, ma az önképzőköri dilettantizmus és provincializmus döntőn és visszacsinálhatatlanul rátehénkedett volna itt mindenre. Az emigráció bécsi reprezentánsai és itteni szerkesztőségekben elhelyezkedett írói nemcsak az európai nívójú irodalmat jelentették, de ugyanakkor megteremtették a szintén európai nívójú szlovenszkói sajtót…” Az „emberpredesztináltak” között – Ignotus mellett – Hatvany Lajos, Kassák Lajos, Barta Lajos, Barta Sándor, Kaczér Illés jelentette az emigránsok „élcsapatát”. Meghatározó szerepet játszottak a Kassai Munkás, a Kassai Napló, A Reggel, a Magyar Újság és a Prágai Magyar Hírlap munkatársai között. – A Kassai Naplót (1919–1929) magyar emigránsok szervezték meg, köztük Ignotus, Barta Lajos és Szende Pál. Színvonalas folyóirat hiányában a Kassai Napló fontos irodalmi fórumnak számított, a Kassai Napló „Vasárnapjá”-ban „megértő otthonra találtak” a kisebbségi magyar írók (Darkó István, Földes Sándor, Győry Dezső, Komlós Aladár, Márai Sándor, Mihályi Ödön, Sebesi Ernő, Simándy Pál, Tamás Mihály, és maga Fábry Zoltán is). Nem véletlen, hogy a tragikusan elhunyt Mihályi Ödön válogatott verseit (Felszökő föld címmel, 1930) budapesti barátai adták ki, s a kötet előszavát Ignotus, Márai Sándor és Lesznai Anna írták.
Irodalom: Hatvany Lajos: Irodalmi tanulmányok (1960); Babits Mihály: I.-ról, Nyugat, 1917.; Ady Endre: Vallomások és tanulmányok, Bp. 1944.; Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig, Bp., 1959.; Fábry Zoltán: Kúria, kvaterka, kultúra,. Po., 1964; Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, Po., 1967; Fónod Zoltán: Üzenet. Bp., 1993, Po., 2002.
F. Z.
