Horváth Ferenc

* Érsekújvár, 1907. márc. 12. – † Budapest, 1990. nov. 5. / publicista, szociológus

A gimnáziumot szülővárosában, bölcsészettudományi tanulmányait Prágában végezte. Alapító és vezetőségi tagja volt a Sarlónak, 1931 és 1932 között a prágai csoportot vezette. A kötelező katonai szolgálat teljesítése után szülei parasztgazdaságában dolgozott. 1947-től Bp.-en élt, 1954-től nyugdíjazásáig az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda szakfordítója és lektora volt.

Az ifj. mozgalom problémái és az értelmiség helyzete mellett főleg a magyar és kelet-közép-európai parasztság sorsának alakulását vizsgálta, ilyen tárgyú szociológiai írásai a sarlós ifjúság legjobb teljesítményei közé tartoznak (A menekülő paraszt, ÚSZ 1929/3; A Sarló etnográfiai vándorlásai a gömöri területeken, MiL 1930/7; A kelet-európai  parasztság  az imperializmus korában, K 1932, 493.; A generációs mozgalom értelme, K 1932, 189.). 1945 utáni jelentősebb írásai: Az áttelepített magyarság és a demokrácia, Új Otthon 1949; A sarlós mozgalom társadalmi gyökerei, Honismeret 1978/4.

Művek: Ez volt a Sarló (társszerző), Bp. 1978.

Irodalom: Turczel Lajos: Az érsekújvári reálgimnázium mint irodalmi és tudományos életünk iskolája, ISZ 1992/12; uő: Búcsú Sinkó Ferenctől és Horváth Ferenctől, ÚSZ 1990. nov. 30.

T. L.