* Magyardiószeg, 1912. március 15. – † Budapest, 1990. április 16. / botanikus, hidrobiológus, egyetemi tanár

Pedagógus családból származott, amely 1918 után Magyarországon telepedett le. 1934-ben Szegeden az ottani tanítóképzőben tanítói és énektanári oklevelet, majd 1936-ban a szegedi tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. Egyetemi hallgatóként Greguss Pál (1889–1984) botanikus, Szent-Györgyi Albert (1893–1986) biokémikus és Győrffy István (1880–1959) botanikus tanítványa volt. 1939-ben megvédett doktori disszertációja hidrobiológiai témájú volt és ettől kezdve elsősorban ez volt a fő kutatási területe. Az 1940-es évektől középiskolákban, főiskolákon és egyetemeken tanított (Szeged, Baja, Eger, Nyíregyháza). 1958-tól a gödöllői Agrártudományi Egyetem Növénytani és a Növényélettani Tanszékének vezetője volt. Kutatásai során megvizsgálta a Balaton, a Tisza és a Duna mikroflóráját, számos új szervezetet fedezett fel, és kb. 20 000 sajátkezű rajzát publikálta a moszatokról.

Főbb művei:
Növénytan, 1950;
Növényrendszertan és növényföldrajz, 1968;
Agrobotanika, 1974;
Növényföldrajz, társulástan és ökológia (társszerző), 1981.