Hollósy Jusztinián Ernő

* Nagyszombat, 1819. december 26. – † Celldömölk, 1900. január 24. / bencés apát, csillagász, az MTA tagja (1863)

Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, Pozsonyban fejezte be. 1835-ben lépett be a bencés rendbe, ahol a Jusztinián nevet vette fel. Győrben bölcseleti tanfolyamot végzett, Bakonybélben tanári oklevelet nyert. Matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. A rend több középiskolájában tanított. Győrben öt évet töltött kezdő tanárként. Soproni tanár korában a természettudományok, különösen a természettan művelésére szánta el magát. Magyarra fordította és 1855-ben kiadta Schabus Jakab iskolakönyvét Könnyen érthető alapelemei a természettannak alsó reál- és gimnáziumi iskolák számára címen. A természettudományban való elmélyedés, a folyamatos ismeretgyűjtés eredményeként 1864-ben megírta Népszerű csillagászat című művét, amelyet az Akadémia a „magyar hölgyek díjával” jutalmazott. 1873–1874-ben Esztergomban volt gimnáziumi igazgató, majd haláláig Celldömölkön apát. Tudományos munkáját élete végéig folytatta, bár idejének nagyobb részében új és egyben utolsó lakóhelyének fejlesztésével foglalkozott. Nevéhez fűződik a zárda és az abban működő iskola létrehozása 1891-ben. Megtakarított pénzét és irodalmi munkásságának hozadékát az iskolára áldozta. Róla nevezték el az apátsági székház előtt és a templom körül lévő teret. 1863-tól az MTA tagja.

Főbb művei:
A távcső történetének vázlata
(akadémiai székfoglaló), 1865; A földfejlődés jégkorszakának fő okairól, 1873; A naprendszer égitesteinek legősibb fejlődéséről,
1874; Adatok Győr megye földrajzi viszonyaihoz, 1874.