* Ladomér, 1864. jan. 13. – † Budapest, 1946. júl. 15. / író, történész
Bp.-i teológiai tanulmányai befejeztével az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, majd ösztöndíjas volt Bécsben az Osztrák Történeti Intézetnél. 1891-ben doktorátust szerzett a bp.-i egyetem bölcsészkarán, 1892 és 1906 között Bécsben levéltáros, könyvtáros; Rómában is kutatott. A po.-i jogakadémián 1906-tól 1912-ig, az egyetemen 1923-ig tanított. 1935- ig, nyugalomba vonulásáig pécsi egyetemi tanár, 1932–1933-ban rektor volt. Főleg orosz és délszláv források magyar vonatkozásaival foglalkozott. 1910-től az MTA levelező, 1933- tól rendes tagja volt.
Művek: A szerb fejedelemség viszonya Magyarországhoz, Bp. 1889; A munkácsi görög katolikus püspökség története, uo. 1909, Okmánytár 1911; Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai, uo. 1913; Adalékok az ungvári vár és tartománya és Ungvár város történetéhez, uo. 1918; A kárpátaljai ruténok lakóhelye, gazdaságuk és múltjuk, Po.–Bp. 1923.
Irodalom: Szabó Pál: A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága, Pécs 1940; Holub József: H. A., nekrológ, Századok 1945–1946; Perényi József: Emlékezés H. A.-ra, Századok 1965.
Cs. S.
