* Pozsony, 1749. október 11. – † Bécs, 1835. december 12. / jezsuita szerzetes, nyelvész
1765-ben lépett a jezsuita rendbe, 1777–1795 között a bécsi Keleti Akadémián arab, perzsa és török nyelvet tanított. 1785-től az intézet igazgatója volt. 1795-től kácsi, 1818-tól lekéri címzetes apát volt. Kéziratban hátrahagyott munkái a keleti nyelvekre és történelemre, valamint Ausztria, Lengyelo. és Oroszo. történelmére vonatkoznak. Török példabeszédeket és közmondásokat gyűjtött. A bécsi Keleti Akadémia gyűjteménye számára 20 000 keleti üzletlevelet szerzett. A következő művek megírásában közreműködött: Lexicon Arabico-Persico-Turcicum, 1780; Historia priorom regum Persarum post firmatum in hoc regno islamismum, 1782; Fundgruben des Orients, 1809–1810.
