Hizsnyai Zoltán

* Rimaszombat, 1959. febr. 13. / költő, szerkesztő

A kassai magyar gépipari középiskolában érettségizett (1978), majd a kassai Thália Színpad színésze lett (1978–1983). 1983 őszétől 1990 tavaszáig hét munkahelye volt (munkás a diószegi cukorgyárban, gépész a Kelet-szlovákiai Vasműben, fényképész, ill. éjjeliőr Rozsnyón, a po.-i Egyetemi Könyvtár gépésze). 1990 ápr.-tól az Irodalmi Szemle szerkesztője volt, 1992 jún.- tól a Kalligram folyóirat szerkesztője, 1994 jún.-tól 2003 dec.-ig főszerkesztője. 2004-től az Új Szó kulturális rovatának vezetője. 1983 és 1986 között az Iródia mozgalom tagja, majd a Fiatal Írók Körének titkára volt (1987). A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának titkári tisztségét 1994 és 1996, majd 2000 és 2001 szept. között töltötte be.

Első verseit az Iródia Füzetekben, a Nőben és az Irodalmi Szemlében közölte, szerepelt a Próbaút (1986) c. antológiában. Első önálló kötete Rondó (1987) címmel jelent meg. Szeszélyes értékingadozás jellemzi második kötetét (Tolatás, 1989). A korábbi kötetére jellemző szürrealista asszociációk, szóorgiák itt megszelídülnek, nyelvezete szikárabb lett, világképe azonban nehezen körülhatárolható, helyenként zavaros. A stigma krátere (1994) c. harmadik kötetében felerősödött a filozofikus szándék. Hemicrania c. hosszúverse Bulgakov A Mester és Margarita c. korszakos regényét idézi, részben a mítoszteremtés szándékával. Szembeötlő benne az emelkedett mondanivalóval együtt jelentkező (funkciótlan) obszcenitás, mely a kötet más verseit is jellemzi (Részeg postás csontot darabol; Ne szellents, ha pimasz az öngyilkos; Repülőgép; Októberi szieszta stb.). Burjánzó költői nyelvében nemcsak az értékelhetetlen profanizmusok rontják az összhatást, hanem egy korszerűbb (puritánabb) nyelvhasználat hiánya is. A kötetért 1995-ben Madách-díjat kapott. Versei a Tűzpalota (1990), a Szélén az országútnak (1990) és a Zsé arca (2004) c. antológiákban is megjelentek. Munkásságában megkülönböztetett hely illeti meg a Bárka és ladik (2001) c. kötetét, mely egyszerre bizonyította tehetségét és költői adottságainak legjobb erényeit. Nem véletlen, hogy pár hónappal a kötet megjelenése után József Attila-díjas lett (2002 márc.), s ugyanabban az évben elnyerte a Posonium Irodalmi Díj Különdíját is.

Közírói tevékenységében felemás, sőt megkérdőjelezhető eredményt hozott az Irodalmi Szemle hasábjain 1991-ben közölt sorozata (Vízilovak és más tetemállatok, 1991/7; Műfajtalankodás, 1991/9; Kihergelés, 1991/11).

Művek: Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok, esszék, pamfletek, Po. 1996.

Irodalom: Zalán Tibor: Útpróba – gulliveri csendben, És 1987. júl. 31.; Nagy Atilla Kristóf: Haláltudatosság, antieposz, uo. 1987. dec. 11.; Zalabai Zsigmond: H. Z. = Z. Zs. Verstörténés, 1995; Géczi János: Látvány és látomás között, Népszab. 1995. aug. 24.; Molnár Sára: Egy fiktív vers perverziói, Korunk 1995/9; Németh Zoltán: Expanzió és otthonosság. Hizsnyai Zoltán költészetéről, Bárka 1999/4; uő.: Olvasáserotika, esszék, krit., tan., 2000; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) II., 2001; Tőzsér Árpád: Életérzés és kortudat. H. Z.: Bárka és ladik c. kötetéről, ISZ 2002/6.

F. Z.