* Dognácskabánya, 1840. november 13. – † Budapest, 1925. április 22. / bánya- és kohómérnök, akadémiai tanár.
Hermann Miksa apja, Herman Ottó (Breznóbánya unokatestvére. Tanulmányait a bécsi műegyetemen és a selmecbányai bányászati Akadémián (1858–1863) végezte. Gyakorlati működését a szélaknai gépészeti felügyelőségen kezdte 1863-ban. 1856-től a leobeni bányászakadémia tanársegédje, 1868-tól a selmecbányai Akadémia tanársegédje, 1872-től rendkívüli, 1884-től 1892-ig az elemző erőműtan és szilárdságtan rendes tanára volt. 1894-ben főbányatanácsos lett. A gázok termodinamikája, a mechanika és szilárdságtan területét felölelő, jelentős irodalmi munkásság fűződik nevéhez. Gyakorlati eredményei a vízoszlopos gépek tökéletesítésével, a hengersorok, a gőzgépek, valamint az aknakötelek méretezési módszereivel kapcsolatosak.
Főbb művei:
Comperadium der mechanischen Wärmetheorie, 1879;
Technikai mechanika, 1885;
Szilárdságtan, 1894.
