Henszlmann Imre

* Kassa, 1813. október 13. – † Budapest, 1888. december 5. / orvos, művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja

Iskoláit Eperjesen és Pozsonyban végezte. Eperjesen tanult meg magyarul, ahol 1827-ben alakult meg a magyar nyelvmívelő társaság Greguss Mihály elnökletével. Pesten és Bécsben az orvosi fakultásra iratkozott, s végül Páduában szerzett doktori diplomát. Figyelmét azonban sokkal inkább a képzőművészet és régészet kötötte le, különösen az építészetet tanulmányozta nagy elmélyüléssel Nyugat-Európában és Magyarországon. Ebben szerepet játszott a bécsi pénzverde akkori igazgatója, a szepesolaszi születésű Böhm József Dániel (1794–1865) éremszobrász és műgyűjtő is, aki bevezette ezekbe a tudományokba. Lipcsében, 1843–1844-ben német nyelvű negyedéves folyóiratot adott ki (Vierteljahrschrift aus und für Ungarn) amelyet a hazai ellenzék szellemében szerkesztett, s amelynek hét kötete jelent meg. Már 1841-ben levelező tagja lett az MTA-nak. Erőteljes propagandát fejtett ki a magyar műemlékvédelem érdekében, s egyre-másra írta műtörténeti tanulmányait. 1848-ban a külügyminisztériumban teljesített szolgálatot; a bukás után egy időre fogságba vetették az osztrákok, majd szabadulása után, 1850-ben, Angliába távozott. Itt nagy feltűnést keltett tanulmányaival. Párizsban III. Napóleon támogatásával jelent meg Théorie des proportions appliqués dans l’ architecture című műve. Hazatérve, a már európai hírű tudós egymás után vezette az eredményes feltárásokat. Ő kezdeményezte a székesfehérvári és kalocsai ásatásokat is. 1862-ben Kubinyi Ferenc (Kóvár) régész és Ipolyi Arnold (®Ipolykeszi) pap, művészettörténész társaságában Konstantinápolyba utazott, ahol sikerült megtalálniuk a Corvina-könyvtár jó néhány darabját. 1873-tól a budapesti egyetem archeológiai tanszékének vezetője volt, és ebben az évben lett az MTA rendes tagja is.
Főbb művei:
Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések közt, 1841;
Kassa városának ó-német stylü templomai, 1846 (ez volt az első magyar művészettörténeti monográfia);
A kisbényi románízlésű egyház, 1862;
Műrégészeti kalauz I-II., 1866;
Pécs középkori régiségei I-II., 1869–1872;
Magyarország ó-keresztyén, román, átmeneti stylü műemlékeinek rövid ismertetése, 1876;
Lőcsének régiségei, 1878;
Magyarország csúcsíves emlékei, 1880.