Hajtman Béla
* Párkány, 1966. jún. 28. / író
Magyar–szlovák szakos tanári diplomát 1992-ben szerzett a pozsonyi Komenský Egyetemen. 1985-ben nevelőként dolgozik, 1992–1995 között az érsekújvári Czuczor Gergely Magyar Alapiskola, 1995– 2002 közt az Udvardi Vállalkozói Szakközépiskola, 2003– 2004 közt az Udvardi Összevont Középiskola tanára, 2004-től a Lévai Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatója. A Comenius Pedagógiai Intézet igazgatótanácsának tagja. 2004-ben az Irodalmi Alap Nívódíjával tüntették ki.
1993-tól publikál. Írásaival pedagógiai lapokban is (Katedra, Pedagógusfórum) találkozhatunk. Első regénye homlokterében az emlékezés áll. A mű az önéletrajz, napló, emlékirat műfaji jegyeinek felhasználásával erősen hangsúlyozza a valósághoz való kötődését. A Szivarfüstben ihletője Talamon A. Samuel Borkopf-könyve, de H. regényében önálló, autonóm világot teremt, nem utolsósorban a kort idéző nyelvi regiszterek bravúros variálásával. A regény egymással lazán összefüggő történetek láncolata, így novellafüzérként is értelmezhető.
Művek: Hídon, r., Po. 2001; Szivarfüstben, r., Po. 2003.
Irodalom: Keserű József: Széljegyzetek a szerző nevéhez avagy Béla von Goffa megszólal, ISZ, 2001/1–2.; uő.: Emlékezet és hitelesség, Kor/szak/határok, Po. 2002; Huba Márk: (Fejlődő) történelem – (csonka) lélektan, Szőrös Kő 2002/3.
B. Zs.
Hibát talált?
Üzenőfal
