Gyürky Antal
* Felsőszelény, 1817. március 12. – † Dorog, 1890. július 31. / borász, helytörténész és szakíró
Édesapja hosszú időn át Hont megye főügyésze volt, édesanyja, Sztregovai Madách Anna Madách Imre apjának testvére volt. Gyürky Antal Aradon és Léván végezte iskolai tanulmányait. Katonai pályára lépett, de egészségi okokból rövidesen megvált a katonaságtól és 1836-ban vármegyei szolgálatba lépett. Kezdetben aljegyzőként, majd szolgabíróként, végül Hont vármegye főjegyzőjeként tevékenykedett. Közben jogot tanult és ügyvédi oklevelet szerzett, s emellett az európai nyelvekben is elmélyedt. Már aljegyzőként nagyon érdekelték őt a gazdaság és a növénytermesztés kérdései, de a társadalom modernizálásának ügye is foglalkoztatta. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc idején Hont vármegyében eleinte nemzetőröket toborzott, majd Görgei Artúr alatt tisztként szolgált a honvédseregben és több csatában is részt vett. A szabadságharc bukását követően visszavonultan élt, csak az 1850-es évek közepétől hallatott magáról ismét, és ekkoriban költözött Pestre is, hogy különböző lapokban gazdasági szakíróként terjessze a korszerű gazdálkodási ismereteket. 1857-ben hat füzetben adta ki a Szőlészeti és Borászati Közleményeket, 1856–1861 között a Borászati Lapok szerkesztője volt. Ezután megjelentette a Borászati és Kertészeti Füzeteket. A kiegyezést követően ismét vállalt közhivatalt: 1868-ban Hont megye törvényszéki bírónak választotta. Entz Ferenc társaságában bejárta Magyarország borvidékeit és 1880-ig Besztercebányán kataszteri felügyelő is volt. Emellett Hont megye oktatásügyének fellendítésén is fáradozott; elsősorban az ő érdemeként tartják számon, hogy Ipolyságon a rozzant népiskola helyett egy emeletes épületben tanulhattak a gyerekek. Helytörténészként is jeleskedett és Ötvennégy év Hontvármegye történetéből címmel két kötetben (1875, 1882) korrajzot publikált szülőmegyéjéről. Borászati szótárában a szakkifejezések mellett számos tájszó is szerepel. Szülőfalujában 1997-ben emléktáblát helyeztek el születésének 180. évfordulója alkalmából, és Ipolyságon is őrzi emlékét egy tábla a volt Iparos Kör és Katolikus Legényegylet egykori székházán.
Főbb művei:
Vincellérek könyve, 1856;
Borászati vegytan, 1858 (németül: 1860);
Szőlőmívelés és borkezelés újabb elvei, 1860;
Borászati szótár, 1861 (ez a mű 2004-ben ismét megjelent a dunaszerdahelyi Lilium Aurum
gondozásában, Csáky Károly Gyürky Antal élete és munkássága c. tanulmányával kiegészítve);
A hazai szőlészet (Entz Ferenccel és Gyürky Pállal), 1868; Igaz-e Darwin tana…?, 1873; Borászatunk reformjai, 1879;
A gyümölcs értékesítése, 1889;
Védekezés a filloxera és a szöllőgomba ellen…, 1890
