* Garamkövesd, 1915. jan. 27. – † Dunaszerdahely, 1984. márc. 16. / költő, publicista
1952-től nyugdíjba vonulásáig a Csemadok KB munkatársa volt. Egy időben (1969–1970) az Írószövetség Magyar Szekciójának, majd a CSMTKÉ titkári funkcióját is betöltötte.
Munkásként lett költő, élményeit a kisebbségi magyar sorstragédia (1945 után), majd a hazára találás és az újjáépítés társadalmi eseményei motiválták (1948 dec. után). Első köteteiben (Anyám mosolyog, Po. 1955; Termő időben, uo. 1960) a kor költészeti „dokumentumait” találjuk egyéni élményen átszűrve. A „kis magyar tragédia” későbbi kötetei (Nyugtalan ének, Po. 1964, Percmutatók, uo. 1968) mikroorganizmusában is benne van. Verseinek hangulata, gondolati és érzelmi töltése a későbbi években elmélyült. Szorongva figyelt a világ dolgaira, a társadalomban megjelent erkölcsi válságra, elidegenedésre. Versei a hűségről, a közösség összetartó erejéről és a magyarság megmaradásának gondjairól szólnak (Zöldből pirosba, Ahogy nézem az erdőt, Népvándorlás kora II., Európában, Dajkálva). Rendszeresen publikált, riportjai, irodalmi és néprajzi, valamint színházi vonatkozású írásai kedves színfoltjai a kisebbségi magyar újságírásnak.
Szülőfaluja hűségét és megbecsülését mutatja, hogy Gyurcsó István emlékére 1995-től Garamkövesden (április közepén) emléknapot tartanak, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya pedig alapítványt nevezett el róla, és Gyurcsó István Alapítvány Füzetek és Könyvek címmel publikációkat jelentet meg.
Művek: Hegyeken-völgyeken, útinapló, Po. 1961; Csigaháton, gyv., uo. 1977; Tükördarabok, v., Po.–Bp. 1983; Mélység és magasság, v., uo. 1985; Nem voltunk rosszak, vál. v., Dsz. 1995.
Irodalom: Fábry Zoltán: Kevesebb verset – több költészetet. = F. Z.: ÖÍ 7.; Sas Andor: Termő időben, krit., Hét 1960. máj. 15.; Turczel Lajos: Gy. I. új versei. = T. L.: Írás és szolgálat, Po.–Bp. 1965; Duba Gyula: A szépség szomja a vagyonom, ISZ 1975/1; Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980, Bp. 1982; Szeberényi Zoltán: Nyugtalan ének. = Sz. Z.: Visszhang és reflexió, Po.–Bp. 1986; Turczel Lajos: Gy. I. (1915–1984), Utószó a Nem voltunk rosszak c. válogatáshoz.
F. Z.
