* Aknaszlatina, 1862. december 22. –  † Budapest, 1941. október 13. / bányamérnök, akadémiai tanár

Tanulmányait a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián fejezte be 1884-ben, ahol több évig (1887–1890 között) a bányaműveléstan–ércelőkészítés-tan tanára is volt. Az Osztrák-Magyar Államvasúti Társaság bányaigazgatója. Kidolgozta a társulat szénbányáinak korszerűsítési tervét. Magyarországon ő alkalmazott először aknabiztosításra betont és használt fel villanyerőt a bányavizek eltávolítására. Nyugalomba vonulása (1910) után mint szakértő működött. Ő fedezte fel a halimbai (Veszprém megye) bauxittelepet. Öccse, György (Gschwandtner) Gusztáv (Aknaszlatina, 1864. május 23. – Budapest, 1919. január 15.) fémkohómérnök ugyancsak Selmecbányán végzett és 1887–1891 között Schenek István asszisztense volt az általános és elemei vegytani tanszéken.

Főbb művei:
Mennyiségileg elemző vegytan különös tekintettel a fém- és vaskohó-
laboratóriumban előforduló elemzésekre, 1894 (második, bővített kiadása: 1907).