Gyárfás István Tihamér

* Léva, 1863. december 14. – † Besztercebánya, 1916. december 12. pap, gimnáziumi tanár

A gimnáziumot Nagyszombatban, a teológiát a budapesti egyetemen végezte. 1887-ben szentelték pappá. A nagyszombati gimnáziumban magyart és latint tanított, 1889-ben régészetből doktorált a budapesti egyetemen. 1891-ben Nagysallón, 1892-ben Udvardon káplán volt, majd Felsőlendván a Széchenyi családnál vállalt nevelői állást. 1893-tól Brassóban volt főgimnáziumi tanár. Oktatói munkája mellett elsősorban Erdély iparművészetének történetével és művelődéstörténettel foglalkozott. Szerkesztője volt a Batthyáneum és a Művelődéstörténeti Monográfiáknak.

Főb művei:
Őskeresztény műemléki tanulmányok, 1887;
Pannónia őskeresztény emlékei, 1889;
A brassai magyar iskolák millenáris emlékünnepe, 1896;
Brassói v. Brassai? Az iskolai színjátékokról, 1904;
Comoedia Erdély siralmas állapotjáról. Az első magyar jezsuita iskolai dráma 1668-ból, 1909;
Régi brassai ötvösműhelyek, 1910;
Faludi Ferenc élete, 1911;
Brassai címeres levelek és nemes családok,1912;
A brassai ötvösség története, 1912.