* Vágújhely, 1840 –  † Budapest, 1910. október 10. / gyógypedagógus

1862-ben Budapesten szerzett gyógypedagógusi oklevelet, majd különböző németországi városokban (Drezda, Weissenfels, Ratibor) szerzett tapasztalatokat a siketek oktatásában. Hat évig a bécsi izraelita siketnémák intézetében dolgozott, majd visszatért Magyarországra, ahol 34 éven át (1876–1910 között) a budapesti Izraelita Siketnémák Országos Intézetének első igazgatója volt. Nem engedélyezte a siketnéma jelnyelv alkalmazását, ehelyett a „német módszer” következetes alkalmazását, a gyermek környezetében és saját életében előforduló események feldolgozását, az önművelésre felkészítést szorgalmazta.

Főbb művei:
A siketnéma első beszéd- és értelemgyakorlata, 1877;
A siketnéma beszéd- és értelemgyakorlata. Tan- és olvasókönyv, 1888;
A hebegés gyógymódjáról, valamint a siketnémák tanításáról (In: Budapesti Kir. Orvosegyesület Évkönyve, 32), 1897.