* 1942. május 30. Nagykér † 2003. január 15., Nagykér / népdalénekes, tárogatós.
A nagykéri dalosok közül először Gróf Györggyel , mint népzenei együttes vezetővel ismerkedtem meg egy anyaországi népzenei versenyen. 1997. július 26-án az abaújszántói népzenei táborban néhány felvételt is készítettem vele, majd ezt követően többször is jártam Nagykéren, s mindig szíves fogadtatásban volt részem nála. Később népzenei versenyeken alkalmam volt megismerni a kitűnő fiatal dalost, Száraz Márkot is, aki később átvette az együttes irányítását.
Gróf György tárogatós gyűjtésem éveiben a helybeli hagyományőrző népdalkör vezetője volt. Tudott kottát olvasni, mert eredetileg klarinétozni tanult egy nyitrai zenetanártól. Szívügye volt azonban a tárogató, s miután vett egyet Agócs József tárogatókészítőtől, magától tanult meg játszani rajta. Tudatában volt, hogy a tárogatón játszott darabjai részben a népies műdalanyag részét képezik, s a 19. század végén kreált ál-kuruc hagyományhoz tartoznak (pl. a Nagybercsényi Miklós, Krasznahorka büszke vára), de úgy érezte, azokat jól és hatásosan lehet játszani a hangszeren. Juhászdalokat is tudott, s azokról is az volt a véleménye, hogy jól esik őket tárogatón játszani. Ízléssel és szép meleg hangon énekelt és tárogatózott, de már a részben tanult emberek módján: már nem elég népi módon, a beszélt
nyelvi dialektust is mellőzve, hangszerkezelésben ugyanakkor az amatőr zenész egyszerű szintjén, s nem elég virtuózan. A Kodály Zoltán tágabb környéki gyűjtéséből származó népdalokat ugyanakkor élményt-adóan énekelte és játszotta (Hej, a mohi hëgy borának száz forint az ára, Kalapom a Tiszán úszkál, Hozz bort kocsmárosné, A jó lovas katonának).
