Greschik Gyula
* Lőcse, 1904. június 14. – † Budapest, 1982. augusztus 25. / gépészmérnök, egyetemi tanár
A budapesti műegyetem Gépészmérnöki Karán szerzett oklevelet 1928-ban, majd a Ganz Hajógyár emelő-és szállítóberendezések tervezési osztályán kezdte pályáját mint tervezőmérnök. 1938-ban főmérnökké, 1944-ben osztályvezetővé nevezték ki. 1949 és 1951 között az Állami Ipari Tervező Iroda darutervezési főosztályát vezette, 1951-től 1954-ig a Darutervező Iroda műszaki vezetője, 1954 és 1960 között a Gépszerkesztési Iroda vezetője. 1952-től másodállásban, 1960-tól főállásban tanított a műegyetem emelőgépek tanszékén. Itt működött nyugállományba vonulásáig, 1971-ig, de az oktatómunkában 1975-ig részt vett. A Ganz Hajó- és Darugyárban több gépipari terméket tervezett, egyebek közt a háborút követő újjáépítésekhez használt úszódarut (az általa tervezett kikötői és úszódarukat még Argentínába is szállították). Számos külföldi és magyarországi lapban jelentek meg tanulmányai. Jelentős tudományos munkát végzett szakterülete egyetemi jegyzeteinek megírásához. Munkásságát 1959-ben Pattantyús-Ábrahám Géza-emlékéremmel ismerték el.
Főbb művei:
Emelőgépek, 1958;
Emelő és szállítógépek gyártása (társszerző), 1963;
Válogatott fejezetek az anyagmozgatógépek köréből , 1968;
Vonalas létesítmények mérnökgeológiája, 1975;
Engineering geology in designing and consructing of extended linear sited engineering constructions (Bornemissza Tiborral és Molnár Lászlóval, 1975;
Mechanikai és vegyi talajszilárdítási eljárások , 1976;
Anyagmozgató gépek, 1977;
Deep foundations and underground structures, 1979.
