* Pozsony, 1910. március 18. – † Bécs, 1987. szeptember 22. / történész, publicista, egyetemi tanár
Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte. A budapesti tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett, majd a bölcsészkaron történelmi tanulmányokat folytatott. Az egyetem Kisebbségi Intézetében tanársegéd lett, a Kelet-Európai Intézetben pedig előadó. Elsősorban a szlovák és cseh irodalommal, művelődéssel, történelemmel foglalkozott. A Magyar Szemle és más jelentős folyóiratok közölték írásait. 1938-as alapításától kezdve 1944-ig a Magyar Nemzet munkatársa volt.1945 után budapesti polgári lapoknak dolgozott, 1949-től megszűnéséig a Kis Újság foglalkoztatta, majd 1956-ig a Könyvbarát olvasószerkesztője volt. Az 1956-os forradalom után Bécsbe emigrált. 1985-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig (több mint húsz évig) a bécsi Tudományegyetem tanáraként a Kelet- és Délkelet-Európai Kutatóintézetben szlovák történelmet és irodalmat, bécsi magyar helytörténetet, valamint közép-dunai történelmet adott elő. Magyarországon több jelentős könyve (Csehszlovákiáról, a pánszlávizmusról, a délszlávokról) jelent meg, de emigrációja alatt csak németül publikált, a nyugati magyar szellemi élettel kevés kapcsolatot tartott.
