Gesell Sándor

* Pozsony, 1839. május 8. – † Besztercebánya, 1919. november 24. geológus,bányamérnök, főbányatanácsos

Szülővárosában az ev. líceumban kezdte és a főreáliskolában fejezte be középiskolai tanulmányait. 1858–1862-ben a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián tanult és szerzett bányamérnöki oklevelet. 1862–1864-ben Kolozsvárott a bánya- és jószágigazgatóság alkalmazottjaként a kudzsiri és sebeshelyi vasgyárnál dolgozott. 1864–1866-ban a bécsi egyetem geológiai intézetében mélyítette el ismereteit. Csehországban és Poroszországban is járt az ottani vaskohók tanulmányozása céljából. Ezután a govasdiai vasgyárhoz került mint bányatiszt-jelölt, de egyben a gyalári vasbányák és a zsilvölgyi kőszénkutatások vezetésével is megbízták. 1867 nyarán részt vett a bécsi geológusokkal Tokaj, Nyíregyháza és Dorog környékének földtani fölvételében. 1868-ban kidolgozta a Vajdahunyadon építendő nagyszabású vasgyár tervezetét. 1871-ben bányageológussá nevezték ki a máramarosi és nagybányai bányaigazgatóságok kerületébe. Itt készítette 1873-ban a máramarosi kincstári bányászat bányageológiai térképét (mely kézirat maradt) az akkori bécsi világkiállításra. 1879-ben bányatanácsosi címet kapott, 1880–1883-ban a selmecbányai bányakerület bányageológusa volt. 1883-ban a budapesti Királyi
Földtani Intézet bánya főgeológusa lett.

Főbb művei:
A vörösvágás-dubniki opálbányák földtani viszonyai, 1876;
A selmeci bányavidék érctelér vonulatai. Részletes geológiai térkép, 1882;
A körmöci ércbányaterület bányageológiai fölvétele 1885–88-ban, 1886–1889;
Kapnikbánya bányageológiai viszonyai, 1893.