* 1850. október 20. Kassa † 1923. augusztus 3. Budapest / építőmérnök

Szülei: Gerster Miklós honvédtiszt, Schmidt Karolina. Testvérei: Gerster G. Árpád (1848–1923) orvos, Gerster E. Miklós (1862–1916) vegyészmérnök, ill. Klekner Manóné Gerster Constantine, Gardini Károlyné Gerster Etelka (1855–1920) opera-énekesnő és Stegmüller Árpádné Gerster Mária (1843–1930) festőművész. Leánya: Gerster Jolán (1889–1957) zenepedagógus, zongoraművész, az Országos Liszt Ferenc Társaság főtitkára.

Középiskoláit Kassán végezte, a bécsi műszaki egyetemen mérnöki oklevelet szerzett.
Bécsben városi építőmester, majd sógora, Kauser István vállalatainak vezetője (1874–1876). Türr István munkatársaként a Panama- csatorna nyomvonalának kitűzésére indított expedíció tagja, majd referense (1876–1877), a Ferenc-csatorna mérnöke (1877–1878). Tartalékos hadnagyként részt vett a boszniai hadjáratban (1878–1880), a vukovár-samaci és a felsőkulpai csatornák mérnöke (1880–1881), a Korinthoszi Csatornaépítő Vállalat igazgató-főmérnöke, az Athén–Larissza–Tempevölgyi vasútvonal kitűzője (1881–1886). Visszatért Magyarországra, ahol magánmérnökként kb. 20 vasútvonalat tervezett és épített (1886–1919), a Duna–Tisza-csatorna Építési Igazgatóságának vezetője (1919–1923).
Vasút- és csatornaépítéssel foglalkozott. Elsőként ajánlotta a későbbi Panama-csatorna megépítését, legjelentősebb munkája azonban Türr István tábornok küldötteként a Korinthoszi-földszoros átvágásának tervezése, és kivitelezésének vezetése (1881– 1883). Később részt vett Türr István vízgazdálkodási tervének kidolgozásában is. Magyarországon nevéhez fűződik a Duna– Tisza-csatorna tervének elkészítése. Több terve azonban nem valósult meg. Tervezte még a Kissztapártól Újvidékig húzódó Ferenc József-csatornát eredeti rendeletetésére, azaz öntözéses gazdálkodásra felhasználni, méghozzá úgy, hogy a belőle jobbról balra kiágazó, kisebb–nagyobb vízárkokkal biztosítsa a szükséges vízmennyiséget. Így Észak-Bácskában a Pó völgyéhez hasonló mezőgazdasági vidék alakulhatott volna ki. Tervei között szerepelt még egy Duna–Adria-csatorna megalkotása, valamint közvetlen vízi út Budapest és Fiume, ill. Temesvár és Fiume között. Elképzelései azonban az érdektelenség, a tőkehiány miatt nem valósulhattak meg, továbbá azért sem, mert a 19. század végén a magyar kormányok a hajózási utakkal szemben elsősorban a vasút fejlesztését részesítették előnyben. Vasútépítései közül kiemelkedik a Kassai–Tornai (1889) és a Szepsi vasút (1893).
A Korinthoszi-csatorna munkálatait 1882. május 5-én kezdték meg és végül 1893. augusztus 6-án adta át I. György király és felesége Olga királyné, I. Ferenc József jelenlétében. A Korinthoszi-csatorna építésében Gerster Bélán kívül még négy magyar mérnök vett részt: Kauser István, Nyári László Pulszky Garibaldi és Stegmüller István. Az építkezés legjelentősebb feladata, a nyolcvan méter magas szoros átvágása Gerster nevéhez fűződik (8000 munkással vitte végbe ezt az építéstörténeti bravúrt, 1883-ban). Az építés munkálatait részletesen leírta magyar és francia nyelvű könyvében, amely a magyar technika történeti irodalom egyik klasszikusa (A korinthusi földszoros és átmetszése, 1894). A magyar mérnökök, elsősorban Türr István és Gerster Béla tiszteletére, a Korinthoszi-csatornánál emlékművet avattak (2009. május 26-án).

Kassán született, szülőházát háromnyelvű (magyar–angol–szlovák) emléktábla jelöli. Budapesten (Terézváros, VI. kerület Benczúr utca 33.) élt és alkotott, lakóházát unokatestvére, Gerster Kálmán (1850–1927) építész tervezte (1905). Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben, apjával és leányával közös sírban nyugszik. Síremléke Stróbl Alajos és Lotz Károly alkotása. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Több éves korinthoszi tartózkodása alatt igen jelentős antik kerámiagyűjteményt gyűjtött össze. A gyűjtemény jelentős részét Gerster Béla örökösei a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozták (1950-ben). Születésének 160. évfordulóján a kassai Szlovák Műszaki Múzeum emlékkiállítást rendezett tiszteletére (2010. novemberében).

Főbb művei:
– Az amerikai földszoros átmetszése érdekében végzett előmunkálatok. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1878)
– New York állam csatornahálózata, különös tekintettel az 1869–1878-iki évtizedre. (Bp., 1879)
– Az alföldi öntözésekről. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1880)
– A korinthusi csatornáról. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1893)
– A korinthusi földszoros és átmetszése. 14 táblával, 1 térképpel. (Bp., 1894; francia: L’isthme de Corinthe et son percement. Bp., 1896)
– Az arató munkások megrendszabályozása. (A „Democratia” Páholy Könyvtára. 32. Bp., 1897)
– A csatornakérdés. (Budapesti Napló, 1902. 12.)
– A gazdasági népoktatás. (Budapesti Hírlap, 1909)
– A vasutak pénzügyei. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1910)
– Az újabb helyi érdekű vasutak létesítéséről. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1911)
– Radikális vagy konzervatív szabadkőművesség? (A Nemzeti Páholy Könyvtára. Bp., 1911)
– A radikális szabadkőműves t. t. által a külvilágban megindított mozgalmak tanulságai. (A Nemzeti Páholy Könyvtára. Bp., 1912)
– A tagosítás s a birtokpolitikai reform. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1917).