* Vágvecse, 1872. október 30. – † Budapest, 1956. december 15. / tábornok, gyorsíró, festő

1897-től festészetet tanult a budapesti képzőművészeti főiskolán. Később hivatásos katona lett. Az I. világháborúban orosz fogságba esett. Hazatérése után a hajmáskéri katonai főreáliskola parancsnoka, majd a Ludovika Akadémián az idegen nyelvek tanulmányi vezetője (egyebek mellett a török nyelvet is tanította). 1925-ben nyugdíjba ment, utána főleg festészettel és gyorsírással foglalkozott. Mint gyorsíró először 1909-ben tűnt fel önálló gyorsírási rendszerével. Az 1913. évi országos gyorsíró- kiállításon az Iparművészeti Múzeumban bemutatta az ural-altáji népeknek és rokonaiknak készült gyorsírását. A Gabelsberger-féle gyorsírást a kínai nyelvre alkalmazta. Megalkotta saját rendszere alapján a japán, a sziámi, az albán és a koreai gyorsírást is. 1935-ben országgyűlési képviselő a kalocsai kerületben a Független Kisgazdapárt programjával. Számos könyvet illusztrált (pl. Lukinich Frigyes: A lív föld és népe, 1935).