Galambos Márton

* Selmecbánya, 1820. április 15. – † Pozsony, 1872. szeptember 16. / állatorvos, orvos, a magyarországi immunológia egyik úttörője

Középiskolai tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban végezte, ezt követően 1842-ben elvégezte a pesti egyetemen a bölcsészetet, majd az orvosi karon folytatta tanulmányait, ahol 1846-ban sebész- és szülészmesteri, 1847-ben állatorvosi oklevelet szerzett. Orvosi diplomáját csak 1858-ban kapta meg. 1847-től a pesti állatorvosi tanintézetben tanársegédként tevékenykedett, az 1848/49-es magyar szabadságharc idején honvédorvosként szolgált. A bukást követően még néhány évig tanított (a házi emlősök természetrajzát, a gyógyszertant és rendeléstant, valamint a tenyésztéstant oktatta). 1853. április 23-án azonban a kormányzat a szabadságharc alatt tanúsított hazafias magatartása miatt felfüggesztette állásából és csak 1856 szeptemberétől folytathatta tanári munkáját. Volt idő, amikor egyszerre kilenc különböző tárgyat adott elő és ez később kihatott egészségére is. 1863-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki és ettől kezdve elsősorban kórbonctant és gyógyszertant adott elő. Magyarországon ő volt az első, aki önálló tárgyként tanította az állatorvosi kórbonctant és előadásaihoz jegyzeteket is készített. Felismerte, hogy a vírus okozta keleti marhavész (pestis bovina) a kisebb termetű kérődzőket – pl. a juhot és a kecskét – is megfertőzheti, de a betegséget mesterségesen átoltva ezekben az állatokban védettség alakítható ki. Javasolta a módszer bevezetését is, de ezt végül elutasították. Halála után több mint 45 évvel, 1918. március 10-én földi maradványait Pozsonyból Budapestre szállították és a Fiumei sírkertben helyezték el. Azóta ezt a síremléket is felszámolták, emlékét csak a Magyarországon élő görög szobrászművész, Hondromatisz Rigasz által készített és a tudóst ábrázoló bronzérme őrzi a Szent István Egyetem Állatorvos-történeti Gyűjteményében.

Főbb művei:
A ragályos keleti marhavésznek átvitele juhokra, 1862;
Kórbonctan dr. Galambos Márton előadásai után, 1865;
Gyógyszertan állatorvosok és mezei gazdák számára több százra menő magyar vény-(recept) példával ellátva, 1871.