* 1953. augusztus 10., Rimaszombat / barlangász (szpeleológus)

1953. augusztus 10-én született Rimaszombatban, itt végezte el az alap- és középiskolát is. Már kamaszkorában élénken érdeklődött a barlangok iránt, amelyekből nem volt hiány a gömöri régióban. Bátyjával, Józseffel és barátaival barlangászcsoportot alapítottak, amelyekkel járták és kutatták a régió barlangjait. 1973 és 1978 között a Komenský Egyetemen általános geológiát tanult, majd tanulmányai elvégzése után a pozsonyi Štúr Földtani Intézet munkatársaként dolgozott. 1982-ben tér vissza szülőföldjére, s a barlangászat mellett elkötelezi magát a természetvédelem mellett. Dolgozik Rozsnyón, Losoncon, Rimaszombatban. Barlangász barátaival folyamatosan kutatta-kutatja a gömöri barlangot, több mint 200 barlang felkutatása és feltérképezése fűződik a nevéhez. Így például a Derencsényi-karszt barlangjainak a feltérképezése, de ők térképezték fel a régió magnezit eredetű barlangjait (Patakalja, Jolsva, Burda, Lubény, Kassa-Bankó) is. Ezek a barlangok világraritásnak számítanak, hasonlóak csak az Egyesült Államokban, Brazíliában és Tasmániában fordulnak elő. A leghosszabb magnezitbarlang 73 méter hosszú, amit Rónapatak (Rovné) mellett tártak fel az egykori bánya területén. Sokat kutatott a munkatársaival a Cseres-hegységben, a Selmeci-hegységben, a Korponai fennsíkon is, valamint a Polyanán, ahol Szlovákiában addig nem ismert, 15-19 millió éve eltemetett fák maradványai nyomán létrejött, többnyire kis felületű barlangokat tártak fel.
2002 óta a liptószentmiklósi székhelyű Szlovákiai Barlangok  Igazgatósága rimaszombati kihelyezett részlegének a munkatársa, s feladatai közé tartozik a szlovákiai barlangok felügyelete. Évente több tíz barlangot fedeznek fel, jelenleg több mint hétezret tartanak számon.
Gaál Lajos a barlangászat (szpeleológia) mellett aktív természetvédő, mellette számos közleménye, ismeretterjesztő cikke jelent meg. Nem egy tanösvény (Beretke), információs központ (Domicai-barlang) létrehozásában is közreműködött, s nem utolsósorban Kálmán Lászlóval és Vörös Attilával közösen a rendszerváltás után újraalapítója volt a rimaszombati cserkészetnek is.
Könyvei közül emeljük ki a Gömörország természeti öröksége c. munkáját, amely 2010-ben jelent meg a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület gondozásában, s méltó párja B. Kovács István Gömörország – Egy tájhaza arcvonásai tényekben, képekben és gondolatokban c.  munkájának.