* Pozsony, 1783. április 21. – † Bécs, 1855. november 6. / író, irodalomnépszerűsítő,
népmesegyűjtő
Az egyetemet Pesten és Budán végezte, Dugonics András tanítványa volt. 1804-ben Kismartonban kapott állást Esterházy Miklós hercegnél, aki 1808-ban magával vitte Bécsbe és 1811-ben könyvtárnoknak nevezte ki. Itt német író lett és a kortárs magyar írók műveit fordította és adta ki németül. Legnagyobb érdeme a magyar népmesegyűjtés kezdeményezése és az első gyűjtemény kiadása. Népköltési gyűjteményei: Märchen der Magyaren, 1822; Sprichwörterbuch in sechs Sprachen (német, latin, olasz, francia, angol és magyar nyelvű szólás-, ill. közmondásgyűjtemény), 1830. Magyar népmesegyűjteményét Toldy Ferenc és Kazinczy Gábor adta ki Pesten három kötetben (1857–1860).
Főbb művei:
A tudós palóc avagy Furkács Tamásnak Mónosbélbe lakó sógorához írt levelei, 1803–1804;
Gedichte, 1812.
