Brunszvik Teréz
* Pozsony, 1775. július 27. – † Martonvásár, 1861. szeptember 17. / a magyar óvodaügy és nőnevelés úttörője
Gyermekkorát felváltva Martonvásáron, illetve Budán töltötte. 1788–1789-ben egy bécsi nevelőintézetben tanult. 1793-ban, édesapja halála után a család Bécsbe költözött. Itt ismerkedett meg Beethovennel Utazásai közben 1808-ban Yverdonban (Svájc) találkozott Pestalozzival (1746–1827), aki nagy hatással volt későbbi nevelési törekvéseire. 1817-től Budán élt. Kezdeményezésére alakult meg a pesti és budai nőegylet, 1828. június 1-jén Budán Angyalkert néven megalapította az első magyarországi óvodát. 1828. október 15-én kísérletképpen felállította az óvodából kikerülő hét éven felüli leányok számára az ún. kézmű-oskolát (pontosabban: krisztinavárosi ipariskolát), ahol kézműipari jártasságot sajátítottak el a tanulók. Széles körű tevékenysége eredményeképpen 1836-ban már 14 kisdedóvó intézet működött az országban. Pedagógiai nézeteire hatottak Pestalozzi és Owen egyik tanítványának, Wilderspinnek (1791–1866) a nézetei, de figyelembe vette hazájának elmaradottabb körülményeit is. 1836-ban a köznemesi ellenzék haladó vezetőivel (Kossuth Lajos, Bezerédj István, Szentkirályi Móric) megalapította a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet. A megalakuló óvodák világi jellegűek voltak. Az 1840-es években ugyancsak társadalmi megmozdulás útján nemzeti nőnevelőképző intézet létrehozásán fáradozott. Egyik legkövetkezetesebb híve volt a nők egyenjogúsításának. A Brunszvik család szoros barátságban állt Beethovennel, aki martonvásári kastélyukban is időzött. Sokáig Brunszvik Terézt tartották Beethoven „halhatatlan kedves”- hez írott nevezetes levelei címzettjének. 1849 után a hatóságok több alkalommal is házkutatást tartottak nála, vád alá is helyezték, végül korára való tekintettel nem ítélték el. 1856-tól a Váchoz közeli Dukán élt.
Főbb művei:
Felszólítás egy tanintézet felállítása iránt, é. n.;
Rajza azon véghetetlen haszonnak, melyeket a kis gyermekek oskolái nyújtanak, é. n.;
Rendszabási a nemzeti egyesületnek, a kisdedek koránti nevelésére nézve gyám- és képzőintézetek által 1830;
Mein halbes Jahrhundert (B. T. emlékiratai – fordította Petrich Béla), 1926.
