Fülöp Árpád

* Nyáradszentbenedek, 1863. márc. 9. – † Ungvár, 1953. jan. 29. / költő, tanulmány- és színműíró

A gimnáziumot Székelyudvarhelyen, latin–magyar szakos tanulmányait Kolozsvárott végezte. Rövid erdélyi működés után Ungvárra került. Részt vett a Gyöngyösi Társaság alapításában és irányításában, s a nyugdíjazáshoz közel állva 1918 után is Ungváron maradt. Három állami és társad. rendszert: az osztrák–magyart, a csehszlovákot és a szovjetet megélve 90 éves korában halt meg.

Első versei, tanulmányai, cikkei az erdélyi lapokban jelentek meg. 1918 után főleg kárpátaljai s részben szlovákiai lapokban publikált. Irodalomtört. értekezései értékesek, versei a hagyományos nép-nemzeti irányzathoz kötődnek, formailag jól megírt Hunyadi-eposza anakronisztikus.

Művek: Csíksomlyói nagypénteki misztériumok, Bp. 1898; Költemények, Ungvár 1911; Kapisztrán, szm., Monor 1925; Hunyadi, eposz, Bp. 1943.

Irodalom: Rácz Pál: F. Á., MÍ 1932/1; Sándor László: Egy székely szépműves. = Naptár 1963, Ungvár 1962; Turczel Lajos: Hőskor és dilettantizmus. = Portrék és fejlődésképek, 1977.

T. L.