Fuchs Vilmos

* Lőcse, 1802. augusztus 1. – † Belgrád, 1853. január 28. / vegyész, geológus, bányamérnök

Fuchs János Sámuel (Lőcse, 1770. október 16. – Lemberg, 1817. január 25.) evangélikus püspök, gimnáziumi tanár fia volt. A gimnáziumot szülővárosában és Lembergben, apja szolgálati helyén végezte. 1817-ben megözvegyült édesanyjával és hét testvérével visszakerült Lőcsére és 1819-ben gyógyszerészsegéd lett a városban. 1826–1829-ben a bécsi egyetemen gyógyszerészetet, kémiát és botanikát hallgatott és 1829 januárjában vegyészdoktori oklevelet szerzett. Szakdolgozatában a brennbergi barnakőszén vegyelemzésével foglalkozott. Bécsi tartózkodása idején Kralovaszky Lászlóval öt kötetben kiadta a Flora Schneebergensis c. munkát, amely a 2076 m magas Schneeberg hegy környékének növényvilágát mutatta be. Később érdeklődése a bányászat felé fordult és 1833-tól a selmecbányai Akadémián bányászattani előadásokat hallgatott. 1834-től előbb Szomolnokon, majd a tiroli Agordóban bányamesteri gyakorlaton vett részt. 1836-ban a bánsági (ma Románia) Szászkabányán lett bányamester. 1838–1844-ben a Szomolnokon bányaigazgató, 1844–1848-ban Selmecbányán főbányaigazgató és bányatanácsos volt. A bécsi tudományos akadémia 1848 júniusában levelező tagjává választotta. Az
1848/49-es szabadságharc idején a forradalmi kormányban a kohászati és pénzügyi osztály elnökeként működött. Felállított
egy lőporgyárat is, emiatt a szabadságharc bukása után évekig bujdokolt. 1851-ben a szerb kormány a szerbiai bányászat
irányításával bízta meg. Ő készítette el az első szerb bányatörvényt.

Főbb művei:
Ueber den Einfluss der Gestalt des Terrains auf die Resultate barometrischer und trigonometrischer Höhenmessung…, 1843;
Die Venetianer Alpen, 1844;
Beiträge zur Lehre von Erzlagerstätten…, 1846;
Einige Bemerkungen über die Lagerungsverhältnisse der Venetianer Alpen, 1851.