* Eperjes, 1842. szeptember 15. – † Steinach am Brenner/Ausztria, 1925. október 5. / mineralógus, múzeumigazgató

Fuchs Albert (Lőcse) fia, Fuchs Károly Henrik (®Pozsony) testvére. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban végezte. Bécsben az egyetemen kezdetben orvostudományt hallgatott, később Eduard Suess (1831–1914) jeles osztrák paleontológus bíztatására az ásványtan és a paleontológia iránt kezdett érdeklődni és 1863-ban a bécsi Hofmineralienkabinett munkatársa, 1880-ban őre és 1889-ben a geológiai-paleontológiai osztály igazgatója lett. 1880-ban egyetemi magántanárrá habilitálták, 1897-ben rendkívüli egyetemi tanárrá nevezték ki. Elsősorban a harmad-időszaki képződményekkel és kövületekkel foglalkozott. Magyar és német folyóiratokban alkalmanként történelmi tárgyú cikkeket is közölt és a Természetrajzi Füzetekben megjelent egy írása az evolúcióról is (A természethistoriai rendszer és a Darwinizmus, 1881). Foglalkoztatta az eszperantó és mestere, Suess egyik munkájából eszperantóra fordított néhány fejezetet, illetve németre ültette át az eszperantó megalkotójának, Ludwik Lejzer Zamenhofnak (1859–1917) La vojo című költeményét