* Pozsony, 1851. június 5. – † Pozsony, 1916. január 10. / matematikus, fizikus, gimnáziumi tanár

Fuchs Albert (Lőcse) fia és Fuchs Tivadar (Eperjes) testvére. Iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a bécsi egyetemen matematikát és fizikát hallgatott, ahol többek között Petzval József (Szepesbéla) tanítványa volt. Tanári oklevelének megszerzése után (1877) visszatért Magyarországra. Először Sopronban, majd az ország több középiskolájában (pl. Pozsony, Pancsova, Arad, Brassó) tanított. A fizika terén végzett tanulmányai és a retusőrként eltöltött gyakorlati évei irányíthatták figyelmét a geodéziai feladatok megoldására. Elméleti téren foglalkozott a föld alakjának, a normál ellipszoidnak a meghatározásával. Tanulmányt írt a lencsékről, a sugártörésről, a szemről és látásról, az optikai számításokról. Ezek a tanulmányok, valamint fotogrammetriai vizsgálatai és értekezései megvetették a mai fotogrammetria alapját, és ezzel egyik nemzetközileg elismert előharcosa lett a ma általánosan elterjedt légi fényképmérésnek. 1895–1896-ban Eötvös Loránd mellett a budapesti egyetemen kapillaritással kapcsolatos kutatásokat folytatott. 1901-től mint nyugdíjas Pozsonyban a tudománynak élt. Sokirányú munkásságából kiemelkedőek a földi és légi fotogrammetria terén végzett elméleti kutatásai és gyakorlati eredményei. Nagyszámú szakmunkájának jó része német nyelvű szakfolyóiratokban jelent meg. Hagyatékában emellett 22 ezer ívnyi, főként a matematika, a természettudományok és a technika különböző kérdéseit érintő tanulmány maradt vissza, amelyet a Szlovák Tudományos Akadémia dr. Tárczy-Hornoch Antal akadémikus közbenjárására adott át az MTA-nak. Fuchs Károly Henriknek életében kizárólag csak a fotogrammetria tárgyköréből több mint 200 tanulmánya jelent meg.

Fő műve: A hajcsövesség állandóinak befolyásáról a vegyfolyamatokra, 1889.