Frölich Dávid

* Késmárk, 1595 – † Lőcse, 1648. április 24. / földrajztudós, csillagász, matematikus, naptárkészítő, a kopernikuszi heliocentrikus világkép híve, az első rendszeres magyarországi földrajzkönyv írója

Több forrás a Késmárk tőszomszédságában található Leibicet tünteti fel szülőhelyeként. Tanulmányait az Odera melletti Frankfurtban végezte, és összesen tizenkét esztendőt töltött külföldi utazásokkal. Különösen magyar, német és latin nyelvű kalendáriumaival olyan hírnévre tett szert, hogy III. Ferdinánd „császári és királyi matematikus” címmel tüntette ki, és nyugdíjat biztosított számára. Hazatérése után Késmárkon élt, és irodalmi munkássága mellett magántanítóként matematikát és történelmet adott elő. Hírnevét azonban nem tudományának köszönhette, hanem annak, hogy elsőként mászta meg a Magas-Tátra csúcsait, mégpedig 1615-ben. A Késmárki-csúcson késmárki diákokkal járt. Ő maga két művében, az 1639-ben megjelent Medulla Geographiaeban („A gyakorlati földrajz kézikönyve”), és az 1644-es kiadású CynosuraViatorumban is leírja ezt az eseményt. Ez elsősorban nem azért érdekes, mert őt, mint korai alpinistát ismerjük meg, hanem azért, mert ez alkalommal szerzett megfigyeléseinek leírásai, mint igazi természettudóst mutatják be egy olyan korban, amikor sokkal inkább szokás volt a régi irodalom vad spekulációit feleleveníteni, mint a saját tapasztalatokról beszámolni. A légnyomásnak a földrajzi magassággal való változásáról van szó egyebek között, amit sokkal előbb észlelt, mint ahogy ezt Torricelliről, Pascalról vagy másokról az egyetemes fizikatörténet-írás feljegyezte. Munkásságában az akkor legmodernebbnek számító gondolatok mellett azonban megtaláljuk az előző század, vagy annál régebbi korok babonáit is. Korának legtermékenyebb kalendáriumszerzője, aki 1623-tól kezdve évente adta ki e munkáit Fasti vagy Ephemeris címen latinul, magyarul mint „Fröhlich Dávid késmárki Astronomus Kalendáriumá”-t, és talán legnagyobb számban német nyelvű „Schreibkalender”-jeit: „Almanach”-jait vagy „Tagebuch”-jait. Ezekben érdekes csillagászati és meteorológiai megfigyelésekről is beszámolt.

Főbb művei:
Anatome revolutionis mundanae, 1632;
Medulla geographiae practicae…, 1639;
Bibliotheca seu Cynosaura Peregrinantium, 1644;
Hemerologium Historicum, 1644;
Gnomologia metrica, 1646.