* Szepesolaszi, 1879. december 30. – † Budapest, 1922. szeptember 22. / történész, levéltáros
Mint az Eötvös-kollégium tagja a budapesti egyetem bölcsészkarán, majd Berlinben és Párizsban végezte tanulmányait. Ezután 1919-ig Lőcsén Szepes vármegye levéltárosa. 1919-ben az Országos Levéltárban nyert beosztást. A Szepes megyei Történelmi Társulatnak nyolc éven át titkára, a Közlemények Szepes vármegye múltjából c. folyóirat alapítója, majd szerkesztője volt. Ebben számos írása látott napvilágot. 1911–1913 között másokkal Lőcsén kiadta Hain Gáspár Lőcsei Krónika I– III. („Kaspra Haina”) c. munkáját. 1918-ban a szepességi németség Magyarországon belüli maradásának, majd amikor ez lehetetlennek bizonyult a független Szepességi Köztársaság megalakításának híve volt. Ezért 1919-ben kénytelen volt Budapestre költözni.
Főbb művei:
A szepesi nemesi hadak felkelése 1809-ben (Közl. Szepes vármegye Múltjából), 1909;
Szepes vármegye a tatárjárás előtt (Közl. Szepes vármegye Múltjából), 1916.
