Fónod Zoltán

* Ekecs, 1930. okt. 29. / irodalomtörténész, publicista, kritikus, egyetemi docens

Iskoláit szülőfalujában és a Somogy megyei Csurgón végezte, itt érettségizett 1950-ben. 1954-ben a po.-i Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán, 1958-ban (az előbbi intézmény jogutódján) a Komenský Egyetem BTK-n magyar–történelem szakot végzett. 1969-ben bölcsészdoktori, 1984-ben kandidátusi címet szerzett. 1950-től tanár, 1955-től újságíró, a Szabad Földműves munkatársa, 1960-tól az Új Szó kulturális rovatának vezetője, 1969–1970-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatója, 1970–1972- ben az Új Szó külpolitikai rovatának vezetője,1972-től 1978-ig, politikailag motivált leváltásáig ismét a Madách Kiadó igazgatója és irodalmi vezetője, 1979-től végleges eltávolításáig (1983) főszerkesztője volt. 1983-tól adjunktus, majd docens a Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén, 1986 és 1989 között tanszékvezető. A tanári hivatását 1998-ban fejezi be, 1996-tól az Irodalmi Szemle, 1998-tól a Szabad Újság együttes főszerkesztője lesz. 2003-tól csupán az Irodalmi Szemle irányítására koncentrál. Munkássága elismeréseként 1987-ben Madách Imre-, még ugyanebben az évben – elsőként a díj megalapítása után – Fábry Zoltán-díjat kapott. Életművéért A Magyar Köztársaság Csillagrendjével tüntették ki (1990); 1999-ben A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának  Nívódíját  kapta a Szétszóródás után című kötetéért. 2000-ben a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét, 2001- ben a Magyar Művészetért Díjat kapta, 2002- ben a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll Díjjal tüntette ki. 2004-ben a Posonium Irodalmi Díj Életműdíjával jutalmazták. 2001-től az MTA külső köztestületi tagja.

Cikkei, glosszái, művelődéspolitikai esszéi 1956-tól jelennek meg. Az ötvenes-hatvanas években kifejtett közírói munkásságát az alkalomszerű írások, kultúrpolitikai reflexiók, recenziók, irodalmi portrék közlése mellett a kölcsönös megismerés igényétől motivált interjúk készítése jellemezte, melyekben a magyar, a cseh, a szlovák kulturális és politikai élet kiemelkedő személyiségei szólalnak meg. A hetvenes évek második felében átrendeződik irodalmi tevékenysége. Egyre inkább a hagyományébresztő és őrző forráskutatás, az irodalomtörténet és kritika foglalkoztatja. Számos antológiát állít össze a két háború közötti és a kortárs irodalomból. Figyelemmel kíséri a kortárs irodalom jelenségeit, de kutatói tevékenysége főként az 1918–1945 közötti időszakra irányul, a két háború közötti időszak kisebbségi magyar irodalmának feltárásán és kritikai számbavételén fáradozik. Tevékenységének legfőbb eredménye Fábry Zoltán munkásságának feltárása, rendszerezése és folyamatos közzététele (vö.: F. Z.: Összegyűjtött írásai 1–12.), életművének monografikus feldolgozása (Megmozdult világban, Fábry Zoltán élete és munkássága, Po.,-Bp.,1987; Perben a történelemmel, Fábry Zoltán élete és munkássága, átdolgozott kiadás, 1993). A korszak irodalomtörténeti összefoglalása (Üzenet, A csehszlovákiai magyar irodalom 1918–1945., Bp., 1993, Po., 2002.) már hozzáférhető. A második korszak irodalmának kutatása (1945-től napjainkig) folyamatos, bizonyos részeredményei már olvashatók a Számvetés c. kötetben.

A nyolcvanas évek elejétől szervezte A cseh/- szlovákiai magyar irodalom lexikonának kiadását, melyet a pártállami irodalompolitika többszörösen elgáncsolt, s kiadására csak 1997-ben került sor. Mind a korábbi, mind a mostani bővített, javított irodalmi lexikon főszerkesztőjeként meghatározó szerepe volt a kiadvány minőségi igényei meghatározásában, s abban is, hogy a tudást terjesztve rangos kiadvány hirdesse a kisebbségi irodalom szerepét és helyét az egyetemes magyar irodalomban.

Művek: Virradat, antol. (szerk.), 1974; Az idő sodrában, antol. (szerk.), 1975; Együtt a harcban, antol. (szerk.), 1976; Jelenlét, versantol. (szerk. Zalabai Zsigmonddal), 1979; Vallató idő, tan., 1980; Az Út 1931–1936, antol. (szerk.), 1981; Körvonalak, tan., 1982; Frigyes Karinthy: Heuréka! (szlovák nyelvű válogatás és utószó), 1985; Tegnapi önismeret, tan., 1986; Kőtábláink, vál. tan., 1990; Rövid áttekintés az 1945 utáni magyar irodalomról (rövid áttekintés, módszertani segédkönyv), 1991; A csehszlovákiai magyar irodalom története 1918–1945, egyet. jegyz., Po. 1992; Szétszóródás után, tan., 1998; Közelkép. Irodalomról, közéletről, interjúk, 2000; Számvetés. Irodalmi tanulmányok, kritika, közírás, 2003; Ugrás a semmibe. (Cseh)szlovákiai magyar elbeszélők 1918–2003 ant., (szerk.), 2004.

Irodalom: Mezey László Miklós: Két csehszlovákiai magyar tanulmánykötet, Új Forrás 1984/5; Dusza István: A történelmi idő függvényében, ÚSZ 1988. aug. 25.; Pomogáts Béla: Olvasónapló, MHírl 1988. máj. 6.; Botlik József: Tegnapi önismeret, Kritika 1988/5; Filep Tamás: Szlovákiai könyvkörkép, Könyvvilág 1987/6; Kappanyos András: Úton a szintézis felé, Népszab. 1983. ápr. 9.; Lacza Tihamér: Közös dolgainkról, Hét 1987/22; Sándor László: Nemzeti tudat – mai önismeret, ÉS 1987/25; Szeberényi Zoltán: F. Z. könyveiről. = Visszhang és reflexió, 1986; uő.: Egy korszak irodalmi öröksége, ISZ 1994/3; Alabán Ferenc: A hiteles önismeret szellemisége. = Noék az Ararát tetején. A hetvenévesek antológiája, 2000; uő.: Irodalomtörténet kritikai dilemmákkal, ISZ 2004/4.

Sz. Z.