* Szakolca, 1855. június 25. – † Sopron, 1924. augusztus 17. / matematikus, akadémiai tanár
Anyja eredeti Fodor vezetéknevét 1882-től használta. Szülővárosában kezdte iskolai tanulmányait, majd a pozsonyi Királyi Katolikus Gimnáziumban érettségizett. 1873–1878 között előbb Pesten, majd Bécsben tanult a műegyetemen, végül nem a mérnöki hivatást, hanem a matematikát választotta és elsősorban az ábrázoló geometriával foglalkozott. 1878–1887 között a besztercebányai Királyi Kat. Főgimnáziumban „rajzoló” geometriát és szabadkézi rajzot oktatott. Közben 1883-ban a kolozsvári egyetemen doktorált matematikából, kísérleti fizikából és elméleti csillagászatból. 1887-től a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia (később főiskola) tanszékvezető professzoraként elsősorban ábrázoló geometriát adott elő. Két alkalommal: 1904–1906-ban, illetve 1910–1912-ben az intézmény rektora is volt. Egyik előkészítője volt a hároméves akadémiai képzés négyéves főiskolai oktatássá történt átszervezésének. 1918 után ő is Sopronba távozott, ahol újjászervezte az ábrázoló geometriai tanszéket. Térmértant, térképrajzot is tanított. Őt tekintik a magyarországi ábrázológeometria-oktatás egyik úttörőjének, többször is kiadott tankönyveit még évtizedekkel halála után is használták a középiskolai és az egyetemi oktatásban. Kollégái tankönyveihez gyakran ő készítette el a rajzokat. Rajzoló planimetria c. tankönyvét húsz nyelvre lefordították.
Főbb művei:
Rajzoló geometria a középiskolák alsó osztályai számára (Wagner Alajossal), 1880;
Az ábrázoló geometria elemei I-II., 1882,1896.
