* Nagymihály, 1862. január 27. – † Budapest, 1944. február 23. / bíró, jogtudós, kodifikátor

A gimnáziumot Ungváron, a jogot a budapesti egyetemen végezte; 1885-ben jogi doktor, 1886-ban ügyvéd lett. 1890- ben a budapesti V. kerületi járásbírósághoz albíróvá nevezték ki és 1895-ben szolgálattételre az igazságügy-minisztériumba rendelték be, ahol a törvényelőkészítő osztályon dolgozott. Itt különösen a peres eljárás reformja körüli munkálatokban vett részt. Ő készítette Plósz Sándornak a magyar polgári perrendtartásról szóló előadói tervezetéhez a terjedelmes indokolást, amely 1893-ban megjelent. (A törvényt 1911-ben fogadták el.) Az 1910-1912. évi hágai nemzetközi váltójogi konferencián ő volt a kormány kiküldöttje. Jogi cikkei különböző szaklapokban (pl. Magyar Igazságügy) jelentek meg. 1929-től 1932- ig kúriai tanácselnök volt.

Főbb művei:
A fizetésképtelen adós jogcselekvényeinek megtámadása a csődben, 1887;
A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve I-II. (Márkus Dezsővel), 1894–1897;
Örökösödési eljárás (Márkus Dezsővel), 1896;
Az osztrák perrendtartás, 1896;
Magyar magánjog I-V. (szerk.), 1887–1890;
A jogügyletek értelmezése a felülvizsgálati eljárásban, 1899;
A polgári perrendtartás, 1912.