Finkey József

* Sárospatak, 1889. november 27. – † Sopron, 1941. április 7. / bányamérnök, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja (1940)

Szülővárosában, a Református Kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait (1907). A selmecbányai Főiskolát 1911-ben fejezte be, majd a kétéves gyakorlati idő letöltését követően 1913-ban államvizsgázott. 1914–1918 között a selmeci Főiskola oktatója, közben katonai szolgálatot is teljesített. Az impériumváltást követően a selmeci Főiskola Sopronba történt áthelyezésében közreműködött és ott folytatta oktatói és kutatói tevékenységét. Az 1920-as években kidolgozta a nedves flotációs (úsztató) eljárás egy különleges módját, amellyel különösen a rézércekben és a piritben előforduló arany kinyerésének hatásfokát lehetett növelni. A Berlinben 1924-ben kiadott Die wissenschaftlichen Grundlagen der nassen Erzaufbereitung [Nedves úton való ércelőkészítés tudományos alapjai] c. főművét angolra, spanyolra és oroszra is lefordították (az USA-ban és a Szovjetunióban egyetemi tankönyvként használták). 1931-ben megalkotta a magyarországi barnaszenek feljavítását szolgáló Finkey-féle légszért.

Főbb művei:
The Scientific Fundamentals of Gravity Concentration (University of Missouri, Rolla, Technical Series), 1927;
Ásványszerkezetek brikettezése, 1930;
Újabb kísérleti adatok a hazai szenek brikettezésének kérdéséhez (Matem. és Term. tud. Ért.), 1935;
Grundriss der Theorie des Flotationverfahrens (Bánya és Kohómérnöki oszt. Közl.) 1936);
A pneumatikus szénelőkészítés mechanikai alapegyenletei (MTA Ért., németül is), 1938;
Redukált bauxitok mágneses szeparációja (Bányászati és Kohászati Lapok), 1939;
Flotációs diagramok kiértékelése (akadémiai székfoglaló), 1940.