* Pozsony, 1732. szeptember 29. – † Bécs, 1795. február 4. / mineralógus, erdélyi kormányszéki tanácsos
Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, majd jogot tanult és nyolc évig ügyvédként tevékenykedett. 1759-ben Erdélyben a gazdasági igazgatóságnál vállalt hivatalt és felváltva élt Nagyszebenben és Bécsben. II. József 1787-ben erdélyi kormányszéki tanácsosnak nevezte ki és ebben a minőségében két nagyobb utazást is tett Szlavóniában, illetve az Adriai-tenger mentén. Hivatali teendői mellett elsősorban Erdély ásványaival és kövületeivel foglalkozott. Őt tekintik az erdélyi paleontológia megalapozójának. Több külföldi tudományos és szakmai társaság is tiszteleti tagjává választotta. Törökországi kutatóútja során megfázott és ez okozta halálát.
Főbb művei:
Physikalisch-metallurgische Abhandlung über die Gebirge und Bergwerke in Ungarn, 1780;
Beitrag zur Mineralgeschichte von Siebenbürgen I–II., 1780;
Mineralogische Bemerkungen von den Karpathen I–II., 1791; Mineralogische Aufsätze, 1794.
