Feszty Lajos

* 1852. február 25., Ógyalla, – † 1930. január 28., Budapest / ügyvéd

A család negyedik gyermekeként 1852. február 25-én született Ógyallán. Iskoláit Komáromban és Budapesten végezte. Jogi tanulmányai befejezése után ügyvédi irodát nyitott Komáromban. Sikeres ügyvédi munkája révén hamarosan betöltötte Komárom város tiszti főügyészi állását.
Felesége, Burián Gabriella egy komáromi posztó-, selyem- és bársony-nagykereskedőnek volt a lánya. Házasságukból Margit, Sándor, Erzsébet és Gabriella nevű gyermekeik születtek. A XIX. század nyolcvanas éveiben előkelő szerepet játszott Komárom társadalmi életében és családjával együtt aktívan bekapcsolódott minden kulturális és jótékonysági mozgalomba. Az akkori Szabadelvű Párt egyik helyi megalapítója volt. Önzetlenül bekapcsolódott az 1891. évi Komáromi Gazdasági és Ipari Kiállítás szervezésébe.
1893-ban nagy változás történt az életében. A tatai Esterházy-uradalom jogi és ügyvédi ügyeit intézvén olyan eredményesen dolgozott, hogy Esterházy Móricz gróf felajánlotta neki a jószágkormányzói állást. Eleinte vonakodott a nagy felelősséggel járó állást elfogadni. Később úgy döntött hogy – eddig is mint ügyvéd eredményesen intézte az uradalom ügyeit – elfogadja a teljes jogú megbízatást. Céltudatos tevékenységének köszönhetően pár év alatt a mezőgazdaságban és az uradalom többi üzemágában is lényeges változások történtek.
Esterházy Móricot fékezte a határt nem ismerő költekezésében, egyébként már az állása elfoglalásakor kikötötte, hogy a gróf semmivel sem költhet többet a saját passzióira annál az összegnél, amit előzőleg közös megegyezéssel megállapítottak. Ez is a tervszerű gazdálkodáshoz tartozott. Egy alkalommal a gróf a genfi tavon meglátott egy kis gőzhajót, amelyet mindenáron megakart vásárolni, hogy a tatai tavon használhassa. Meg is alkudott a tulajdonossal, de a kért összeg meghaladta a havi előirányzott összeget. Hosszas vita után Lajos javaslatára elcserélték egy versenylóért. Ez a kis hajó került később Feszty Árpád birtokába, aki meglátta a partra száműzött hajócskát és két festményéért megvásárolta. Árpád a hajót a kingyesi tanya meglátogatására használta. A komáromi vasútállomásról a Dunán, Vágon és Nyitrán felhajózva nemcsak Kingyest érte el, hanem az újabb ismereteink alapján Martoson is kikötött az Öreg Nyitra partján.
Amikor az Esterházy-uradalomtól nyugdíjba vonult, kibérelte az uradalom környei birtokát és ott gazdálkodott. A birtokhoz erdőségek is tartoztak, ahol szarvasvadászatra is alkalmas terep volt, s mint szenvedélyes vadász gyűjthette a trófeákat. Kiváló vendéglátó házigazda volt. Gyakran látta vendégül egyik legjobb barátját Bársony Istvánt, aki vadásztársa volt.
A házaspár legnagyobb bánatára egyetlen fiuk, Sándor hosszas betegség után 1924-ben meghalt. Margit lányuk férjhez ment dr. Gönczhy Gyula kúriai bíróhoz. Erzsébet Szánthó Pál főszolgabíró neje lett. Démy-Gerő Mihály hadbíró Gabriellát vette feleségül.
1910-től Budapesten lakott, a Gyula fivérétől örökölt Ráday utcai sarokház első emeletén. Itt érte a végzetes bélcsavarodás, amiben 1930. január 28-án elhunyt.

Életéhez kapcsolódó települések: Ógyalla, Komárom, Tata, Környe, Budapest