Feszty István
* 1861. december 11., Ógyalla – † 1895. április 7., Kolbuszowa / katona, lóidomító
1861. december 11-én született Ógyallán. Már gyermekkorában nagyon szerette az állatokat, különösen a lovakat, ami későbbi életpályájának elindítója volt. Mivel Gyallán is állomásozott egy huszárszázad, s amint csak alkalma nyilt, mindig a katonák és a lovak körül forgolódott. Mivel otthon is voltak lovaik így már 12 évesen gyakorolta a szőrén való lovaglást és mellette idomította a nyers lovakat, ahogyan a huszároktól látta.
Középiskoláit Esztergomban és Budapesten 17 éves korában elvégezvén, önként jelentkezett katonai szolgálatra. Így került aztán az 1878-1879-ben lezajlott boszniai okkupációba, ahol a puskapor szagot is megismerhette. Megkapta a Boszniai Katonai Emlékérmet, amelyet büszkén viselt a Mährisch-Weisskirchen-i lovassági kadétiskolában, amelyet kitüntetéssel végzett el. 1882-ben hadnaggyá avatták. Ekkor nevezik ki századparancsnoknak, ami lehetővé teszi részére, hogy saját lovakat tarthasson, idomíthasson és belovagoljon. Az ezt követő hat évben, mint kiváló lovas részt vett a Monarchia területén rendezett lóversenyeken. Megnyerte a Steeple-Chase akadályverseny 2500 m futamát a Czigány nevű sárga herélt lovával. Egy 1800 m síkversenyt Kirkov nevű lovával nyert meg.
1888-ban főhadnaggyá léptették elő és áthelyezték Bécsbe. Az addigi kiváló teljesítményeit elismerve kinevezték a Militär Reitlehrer Institut, illetve a katonai akadémia Wiener Neustadt-i lovaglóiskola tanárának. A lovakkal való foglalkozás, az új lovak idomítása itt még inkább indokolt volt, mert a magasabb rangú lovastisztek körében már szinte státuszszimbólumnak számított kinek milyen képességű lova van. Az utánpótlást, a hároméves lovakat a szülőföldjéről a jól ismert martosi és madari gazdáktól szerezte be.
Egy alkalommal, amikor a vezetése alatt álló lovasiskola csoportos bemutatója után Feszty egyedül spanyol iskolabemutatót tartott Villám nevű lovával a díszes hölgyekkel tarkított vendégsereg előtt ismerkedett meg a „Fekete Amazonnal“, aki „ X“ százados gyermektelen felesége volt. A százados megkérte Istvánt, hogy tanítsa meg Esztert, a feleségét a spanyol lovaglásra. A közös lovaglásaik során jött rá István, hogy Eszter házassága körül valami nincs rendben. Nem ez volt az első eset, hogy a „gyengébb nem“ részéről kezdődött szerelmi kapcsolat. Először „lépésben“, később „ügetésben“, majd „vágtában“ ért célba a „Fekete Amazon“! Ezt követően Eszter gyakran járt a varrónőjéhez a késő délutáni órákban. Ugyanekkor egyre többször lehetett látni egy legénylakás ablakait befüggönyözve.
Míg István Bécsben tartózkodott a titkos kapcsolat folytatódott. 1893-ban „Y” ezredes magához rendelte Feszty főhadnagyot és burkoltan közölte vele, hogy el kell hagynia Bécset a szerelmi kapcsolata miatt.
– Aztán te, Pista ezt a kezedet úgy fogadom, mintha a becsületszavad adnád.
– Becsületszó? Mire még?
– Hogy el se búcsúzol tőle. És hogy vége van ennek az egész históriának.
– Igen. Becsületszavamra.
1893. szeptember 18. nevezetes nap volt a 32 éves huszárfőhadnagy életében. Ekkor kezdte meg szolgálatát Galíciában, ahol nyers lovak betörésével és idomításával foglalkoztak. 1893 novemberében járt utoljára Ógyallán, amikor Béla öccse tartotta az esküvőjét. Nem panaszkodott senkinek, sőt örömmel közölte, hogy 10 hónap múlva már újra Bécsben lesz. Sógornője, Róza, Árpád felesége látta el olvasnivalóval, az új Jókai regényekkel. Közkézen forognak a könyvei, mert az unalmas estéket csakis Jókai tudja velünk feledtetni. 1894. május 1-jén kinevezték századossá. A tivornyázó füstös lebujokat kerülte és megvetette. Szórakozása a sakk volt, amit egy fiatal hadnagy tiszttársával szokott játszani.
Az egyik napon a sakkjátszma elhúzodott az esti órákig, mert a végjátékban mindkettejüknek egy gyalogja maradt és a játszma eredménye attól függött, melyikük tudja előbb bevinni és vezérré változtatni. Az ablakon esőcseppek kopogtak, közöttük egyszercsak másféle koppanás is hallatszott. Halkan, óvatosan két kopogás, aztán újabb három. Te jóságos ég! Ez csak az ő kopogása lehet! Felugrott, alig bírt uralkodni magán. Kinyitotta az ablakot és kinézett. A sötétből egy lágy reszkető női hang suttogta felé.
– Egyedül vagy Pista?
– Nem. Várj míg kimegyek!
– Miska kérlek, hagyj magamra! Menj haza!
A fiatal hadnagy sejtette, hogy nő van a dologban. Megértette. Vállára kapta a köpenyét, hóna alá csapta a kardját és sietett kifelé. Amikor Miska irigy kiváncsisággal visszanézett a kapualjból kivetödő fénysugár világánál felismerte a szép „Fekete Amazont”
– Eszter! Az Istenért…. a becsületszavam! Honnan jössz?! Mit tettél? Eszter!
Küzdött magával és eltolta Esztert.
– A hajnali vonatig itt maradok. Te tőlem félsz? A becsületszavadat félted? Tőlem, aki magát a becsületemet adom, azért, hogy az enyém lehess. Egyszer… Még egyszer!
Ezt fájdalmas vágyakozó hangon mondta, amelyből kitűnt, hogy ellenvélemény nincs.
Zajlik a szokásos helyőrség által szervezett táncmulatság. Az idősebb tisztek az ezredessel együtt a terem bejáratánál nézik a forgatagot. Egy fiatal hadnagy lép a terembe. Miután az ezredes észreveszi így szól:
– No megjött Miska is. Halló … gyere csak ide! Szervusz! Legalább végre megtudunk valamit a szerencsétlen Feszty Pista haláláról! Mi az ördög lelte azt a fiút? Tán csak nem az áthelyezés? Hiszen már csak 5-6 hónap volt hátra.
– Nem … nem hinném. Annyi bizonyos, határozottan csinálta. A hátulsó lakrészben hallották a lövést a háziak, éppen akkor, amikor a hajnali vonat kizakatolt az állomásról.
– Nem! Azaz hogy … nekem hagyott egypár kusza sort. “Miska egy jó tanácsot adok. Sose kösd le a becsületszavad, ha asszonyról van szó!”
Ez nem volt igaz. Miska arcán gúnyos mosoly jelent meg, de amikor az ezredes arcába nézett, aki pillanatok alatt éveket öregedett és merev tekintettel hanyatlott hátra a fotelben, sajnálta, hogy hazudott. Csupán azért tette, mert úgy vélte, ennyivel tartozik barátja emlékének.
Életéhez kapcsolódó települések: Ógyalla, Bécs
