Ferenczy Anna

* Nyitragerencsér, 1933. aug. 16. / színművész, író

Iskoláit szülőfalujában végezte 1939– 1947-ben. 1947–1949-ben mezőgazdasági munkás, 1949–1952-ben a po.-i székhelyű Állami Faluszínház magyar tagozatának drámai színésze, 1952-től nyugdíjazásáig, 1989-ig a komáromi MATESZ vezető színésze volt. Több mint száz szerep kiváló alakítója, számos kitüntetés birtokosa.

A színészi pálya élményeit és tapasztalatait, gyermekverseket, találós kérdéseket, meséket publikál a hazai magyar lapokban (Új Szó, Kis Építő, Tücsök stb.). A Zoboralján, szülőfalujában eltöltött gyermek- és ifjúkor élményei, az egykori faluközösség sorsa és szokásai jelennek meg önéletrajzi ihletésű, a falurajz, a családi krónika és a regény eszközeit ötvöző műveiben: a szociográfiai hitelességű családregényben (Pitypangkoszorú) és a folklórelemekkel dúsított életregényben (Napraforgók). Mindkét alkotásban az egykori gyepűvédő magyar falvak ősi gyökerű hagyományai elevenednek meg egy érzékeny művészlélek tükrében.

Művek: Napraforgók, r., Nő 1983–1984; Pitypangkoszorú, r., Po. 1991; Zoboraljai népmesék I–II., 2001.

Irodalom: Miklósi Péter: Életem a színház, Hét 1978. szept. 15.; -os: F. A., ÚIfj 1978. szept. 27.; Cs. Dobos Magda: Gerencséri utca, Nő 1980. ápr. 15.; F. A.: Tűzkeresztségben, írói vallomás, VÚSZ 1983/5; Gondolatok a Pitypangkoszorúhoz, írói vallomás, Nő 1983/15; Szilvássy József: Könny és mosoly, ÚSZ 1982. máj. 8.; Dusza István: Nézőtéri napló 1981–1990, 1993.

Sz. Z.