* Kassa, 1864. jún. 10. – † Budapest, 1924. márc. 17. / közjogász, az MTA levelező  tagja (1905)

1895-ben a budapesti egyetemen magántanári képesítést nyert (magyar közjog), 1905-ben rendkívüli, 1918-ban című nyilvános rendes tanár, 1919-ben honvédelmi államtitkár. A magyar közjog történetével és alkotmányjoggal foglalkozott. Korábban Széchenyi és – bizonyos korrekciókkal – a dualizmus híve, de utolsó írásaiban az önálló magyar államiság mellett foglalt állást. Tudományos működése mellett – különösen 1903–1905-ben – élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki.

Főbb művei:
Magyarország közjogi viszonya Ausztriához és annak történelmi fejlődése, 1892;
Az Aranybulla, 1899;
A magyar alkotmány történelmi fejlődése, 1907;
Staats und Verwaltrungsrecht des Königreichs Ungarn (Hannoverben jelent meg), 1909;
A magyar alkotmányjog tankönyve, 1911;
Magyarország közjoga, 1912.