* Salgótarján, 1885. jún. 10. – † Vác, 1952. ápr. 7. / újságíró, szerkesztő, író
Szegényparaszti családból származott. 1903-ban tagja lett a mo.-i szocdem pártnak. Az 1910-es évek elején a turócszentmártoni munkásbiztosító pénztár igazgatója volt, itt ismerkedett meg a nemzetiségi problémákkal. Az első vh. éveit az orosz és az olasz fronton szanitécként élte át. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulása után Bp.-en részt vett a csehszl. kommunista szekció szervezésében, a Szlovák Tanácsköztársaságnak pedig a belügyi népbiztosa volt. A Tanácsköztársaság bukása után Mo.-on letartóztatták, és egyévi börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után Po.-ba jött, s itt újságíróként dolgozott a szocdem párt magyar nyelvű sajtójában; 1935 és 1938 között a Csehszlovákiai Népszava főszerkesztője volt. 1938–1945-ben ismét Mo.- on tartózkodott, nagyobbára illegalitásban. 1945 után jelentős pol. tisztségeket töltött be. A koncepciós perek idején őt is letartóztatták, s 1952-ben a váci fegyházban halt meg.
Szépprózai és drámai műveket is írt. Éljen a háború c. regényében naplószerűen dolgozta fel háborús élményeit. Az esztétikailag, szerkezetileg igénytelen, de az antimilitarizmus szempontjából hatékony művet dokumentumirodalmi alkotásnak minősítették a kritikusok. Ilyen jellegűek s színvonalúak elbeszélései és hangjátékai is. A Munkásújságban és a Csehszlovákiai Népszavában publikált tárcáit, glosszáit Kanóc András álnéven írta alá.
Művek: Éljen a háború, 1932.
Irodalom: Antal Sándor: Éljen a háború, R 1932. aug. 21.; Barta Lajos: ua., ÚSZ 1932/9–10; Szalatnai Rezső: ua., MÍ 1932/5–6.
T. L.
