* Selmecbánya, 1857. május 17/21. – † Budapest, 1913. május 30. / fémkohómérnök, akadémiai tanár

Édesapja Faller Gusztáv (Gölnicbánya) a selmecbányai Akadémia tanára volt. Szülővárosában és Kassán végezte a középiskolát, 1875-től a selmecbányai Akadémia diákja volt, ahol – gyakornoki évét letöltve – 1881-ben fémkohászatból államvizsgázott. 1882-től a selmecbányai ezüstkohó kémlésze és kohótisztje, de egyidejűleg az Akadémia oktatója is 1891-ig. Tanulmányútjai keretében csaknem egész Európa fémkohóival és fémkohászati intézményeivel megismerkedett. Az alapos felkészültségű és látókörét egyre bővítő professzornak négykötetes fémkohászati kézikönyve az első magyar nyelven megjelent ilyen jellegű mű volt, mely félévszázadon át e szaktárgy tan- és szakkönyveként szolgált. Ebben a szakmai nyelvváltozást szembetűnően mutatta az, hogy minden új magyar szakkifejezés mellett zárójelben az akkor használatos német nyelvűt is szerepeltette. Munkájában már megtalálhatók a legújabb technológiai megoldások is. Szakirodalmi munkásságának gazdagságát e főművén kívül további 14 közleménye is fémjelzi, ezek nagyobb része a Bányászati és Kohászati Lapokban jelent meg. Ezek között szerepelt olyan, a színes fémekkel foglalkozó metallográfiai tanulmány is, amely ezt az akkori tudományos életben szinte ismeretlen tárgyat népszerűsítette és hasznosságát kiemelte, valamint elsőként foglalkozott az alumíniummal. Jelentősen fejlesztette e tantárgy oktatásának eszközparkját és kibővítette vele a hallgatók hagyományos kéthetes „nagygyakorlatának” programját is.

Főbb művei:
A fémkohászattan kézikönyve I–IV., 1896–1904;
Tanulmányok a metallográfia terén, 1903.