Fabinyi Tihamér

* Hisnyóvíz, 1890. augusztus 7. – †  Boston/USA, 1953. június 11. / ügyvéd, miniszter, az MTA tagja (1940)

Jogi tanulmányait a berlini, lipcsei, a cambridge-i és a budapesti egyetemen végezte (1913). Joggyakornok, majd mint törvényelőkészítő bíró az igazságügyi minisztérium törvényelőkészítő osztályán működött. A Ganz Danubius Rt. jogügyi igazgatója (1921), utóbb ügyvédi irodát nyitott. 1924-től a Pázmány Péter Tudományegyetem perjogi magántanára, 1927-től pedig a Közgazdasági Egyetem tanára volt. A Nemzeti Egység Pártja programjával Kiskundorozsma országgyűlési képviselője (1931–1936), közben kereskedelemügyi miniszter (1932. október 1. – 1935. március 4.) volt. Közreműködött a magyar-olasz kereskedelmi kapcsolatok, a dunai tengerhajózás, az idegenforgalom és a Balaton üdülőterületi fejlesztésében. 1935. január 6. – 1938. március 9. között pénzügyminiszter.
A „győri program” meghirdetése után Reményi-Schneller Lajos foglalta el hivatalát. Minisztersége alatt helyreált az államháztartási egyensúly, az ország rendezte külföldi adósságait, megszűnt a népszövetségi pénzügyi ellenőrzés, a földosztás kapcsán felhalmozódott adósságokat újraszabályozták és részben rendezték. 1938-tól 1944-ig a Magyar Általános Hitelbank elnöke volt. A német megszállást (1944. március 19.) követően előbb Svájcban, majd az USA-ban telepedett le.

Főbb művei:
A választott bíráskodás, 1920;
A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata I-II., 1931;
Az öröklési jog és örökösödési eljárás, 1935.