Esterházy János, gr.

* Nyitraújlak, 1901. márc. 14. – † Mirovi börtön, 1957. márc. 8. / politikus, publicista

Az Esterházy család galántai ágából származott. A pol. életbe korán bekapcsolódott, 31 évesen az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke lett. Képviselői mandátumot az 1935. évi választásokon szerzett, parlamenti beszédei közül főleg a nyelvtörvénnyel s a kisebbségi iskolaüggyel foglalkozók emlékezetesek. A két ellenzéki párt 1936-os fúziója után az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke lett, s ebben a minőségében ő terjesztette a kormány elé a magyar autonómiajavaslatokat. A bécsi döntés után Szlovákiában maradt, s a diszkriminált Magyar Párt egyetlen képviselőjeként és elnökeként nagy érdeme volt abban, hogy a magyar lakosság nem hódolt be a nemzetiszocializmusnak, és sajtóját keresztény szellemű antifasizmus jellemezte. 1942 máj.-ban egyedül ő nem szavazta meg a szlovák parlament kegyetlen zsidótörvényét. 1945 után a szlovákiai magyarságot mégis kollektív bűnösnek nyilvánították, s megfosztották jogaitól; a letartóztatott E.-t a gulágba juttatták, halálra ítélték, s az élőhalottként hazahozottat haláláig börtönben tartották.

1939 előtt pol. cikkeket írt, s közzétette parlamenti beszédeit. A szlovák állam idején a magyar lakosság családias összefogásának sugalmazója s az összeszűkült irod. élet patrónusa volt. Mecénásként már korábban is fellépett, s irod. pályázatot hirdetett. 1939 és 1944 között a Toldy Kör irod. füzetsorozatának egyik szerkesztője, a szlovákiai magyar társad. és irod. életről összeállított gyűjtemények elősegítője és előszóírója s egy átfogó irod. pályázat fő mecénása volt.

Művek: A szlovákiai magyar család élete a második sorsfordulón. = A szlovákiai magyarság élete 1938–1942, Bp. 1942; Előszó. = Szlovákiai magyar írók antológiája, Bp. 1942.

Irodalom: Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (1946-os kz., megj. 1968-ban a Stószi délelőttökben, majd 1992- ben külön könyvben); Ének az éjben. Szlovákiai magyar írók 1939–1945 (összeáll. és bev. Turczel Lajos), 1986; Molnár Imre: E. J. életútja, Regio 1990/1; E. J. kihallgatási jegyzőkönyveiből (összeáll. Molnár Imre és Tóth László), Új Forrás 1990/4 melléklet; Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen, Bp. 1991; Turczel Lajos: E. J., a politikus és az ember, Hét 1991/17–18; Popély Gyula: E. J. gróf pályaképe, Valóság 1995/12; Molnár Imre: Az Esterházy-dosszié, Limes 1995/3; Szent-Ivány Gábor: Graf János Esterházy, Wien-Köln-Weimar 1995; Molnár Imre: Esterházy János, Bp. 1997; Esterházy Emlékkönyv (szerk. Esterházy Malfatti Alice és Török Bálint), Bp. 2001.

T. L.