Eőri Nagy Mihály
* 1788. december 14. Rétalap † 1878. március 19. Komárom / református püspök, egyházi író, királyi tanácsos
Élete
Gyermekkorában Ajkán élt. Tanulmányait Pápán végezte. 1813-ban tanárnak választották Pápára, de két évre külföldre ment, 1813-ban Bécsben természet- és vegytani tárgyakból rendkívüli előadásokat hallgatott; 1814-ben Németországba utazott Péczely József és Hetényi János társaságában. Másfél évet töltött a jenai és göttingeni egyetemeken. Rendes tanárságát 1815-ben kezdte meg, és azt 1821-ig folytatta, amikor Kocs (Komárom megye) egyháza hívta meg rendes lelkészének. 1822-ben a megye jegyzője, 1826-ben helyettes és 1827-ben rendes esperes lett. A társadalmi és megyei közéletben befolyásos szerepe volt. Az 1839-40. évi országgyűlésre az egyházkerület részéről hitszónokká, 1845-ben a komáromi egyház lelkészévé, a Dunántúli Református Egyházkerület pedig püspökének választotta. 1874-ben lemondott. 1865-ben ülte meg egyházi hivataloskodásának 50 éves jubileumát. 1876-ban 88 éves korában nyugalomba vonult.
Prédikációi, üdvözlő és halotti beszédei jelentek meg nyomtatásban. Előszót írt a helvét hitvallásnak Liszkay-féle, 1852. évi kiadásához.
Művei
– Az emberi társaságos életnek becse a közhasználatúság. Székesfehérvár, 1827.
– A keresztyén vallás diadalmán. Vp., 1828.
– Bizodalom szava. Komárom, 1845.
– Fejedelmi nagyság. Komárom, 1847.
Irodalom
Pap Gábor: Érdemkoszorú… Nagy Mihály superintendens életének érdemvirágaiból. Komárom, 1878.
Kövy Zsolt: Nagy Mihály püspök harca a Pápai Kollégium nyilvánossági jogáért. = A Pápai Ref. Gyűjtemény Évkönyve. Pápa, 1988.
Tilhof Endre: Ajkai életrajzi lexikon. Ajka, 2003.
