* Eperjes, 1844. december 10. – † Budapest, 1899 július  / orvosdoktor, a metalloterápia specialistája

Apja Dubay György evangélikus lelkész volt. Kassán kezdte iskolai tanulmányait, de apját korán elveszítette, ezért az ungvári árvaintézetbe került. 1861-ben fejezte be a gimnáziumot, és Pesten az egyetemen orvostudományt hallgatott. Anyagi nehézségei miatt belépett az irgalmas rendbe és egy évig Pozsonyban lakott. Felettesei engedélyezték számára az egyetem befejezését és 1868 júniusában átvehette orvosdoktori oklevelét. Sebészi, szemészi és szülészmesteri szakképesítést is szerzett. 1868-ban a szepesváraljai irgalmas rendi kórház vezető orvosa lett, 1870-ben a rend legnagyobb, Budán működött kórházát bízták rá. A rend addigi főnökének, Gelencsér páternek a halálát követően olyan rendfőnöke lett, akivel gyakran került konfliktusba, ezért előbb külföldre utazott gyógykezelésre, majd kilépett a rendből és gyakorló orvosi munkát vállalt. Magyarországon ő honosította meg és terjesztette el a fémekkel való gyógyítást, a metalloterápiát. 1875-ben elsőként indítványozta (eredménytelenül) egy orvosi kamara felállítását. Gyakran publikált különböző betegségekről és orvosi témákról a korabeli lapokban és tudományos folyóiratokban.

Főbb Művei:
A közegészségügy felvirágoztatásának alapföltételei hazánkban, 1875;
A metallotherapia és metalloskopia, 1881;
Minden anya önmaga szoptassa gyermekét, 1886;
Az idegbetegségek újabb gyógymódja: metallotherapia, 1889;
A gyermekek testi ápolásáról, 1891.