Dobos László

* Királyhelmec, 1930. okt. 28. / író

Tanulmányait szülővárosában kezdte. 1945–1949-ben a sárospataki tanítóképző diákja. 1950–1952-ben a királyhelmeci magyar polgári iskola tanítója volt. 1951-től a Komenský Egyetem Pedagógiai Karán magyar–történelem–polgári nevelés szakon folytatta tanulmányait, majd 1955–1960-ban a po.-i Pedagógiai Főiskola tanársegédeként működött. 1949-től kezdve különböző tisztségeket töltött be a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségben. 1956–1962-ben a CSISZ SZKB elnökségi tagja volt. 1956–1958-ban a Szlovákiai Írószövetség magyar szekciójának titkáraként jelentős érdemeket szerzett az Irodalmi Szemle létrehozásában, s 1958 és 1968 között ő lett a lap első főszerkesztője is. 1963 és 1968 között a Szlovákiai Írószövetség választmányi tagja. 1967. január elsejétől 1968 végéig a Tatran Magyar Üzemének vezetője, 1969 elején az önálló Madách Könyv- és Lapkiadó első igazgatója. 1968 és 1971 között a Csemadok KB-ának elnöke volt. Ebben az időben más közéleti tisztségeket is betöltött (a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője). 1969–1970-ben a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának tárca nélküli, nemzetiségi ügyekkel megbízott minisztere volt.
Cselekvő részese volt az 1968/69-es csehszlovákiai reformfolyamatnak és eseményeknek. Ezért 1970-ben kizárták a pártból, leváltották miniszteri tisztségéből, és mint rendszerellenes elemet megfosztották minden társadalmi megbízatásától. 1970 aug. és 1972. júl. között még  betölthette  a  Madách  Kiadó  igazgatói tisztségét, ezt követően azonban mint politikailag megbízhatatlan személyt tisztségétől megfosztották, s megvonták tőle a publikálási jogot is. Első számú felelőse és vádlottja volt az 1968/69-es csehszlovákiai magyar eseményeknek. Korábbi munkahelyén, a Madách Kiadóban a műszaki-gyártási osztály vezetőjeként dolgozott. 1989-től újra a Madách Kiadó, illetve a Madách-Posonium kft. igazgatója. 1989-ben az első demokratikus szlovák kormány rehabilitálta. 1989-től a Magyarok Világszövetségének társelnöke, 1992-től egyik alelnöke. 1990–1991-ben a Csemadok alelnöke. 1990-től az Együttélés Politikai Mozgalom ügyvivői testületének tagja. 1990 és 1994 között a szlovák parlament képviselője. 1964- ben Madách-díjjal, 1968-ban a Csehszlovák Írószövetség Nemzetiségi Díjjával, 1988-ban A Magyar Művészetért Díjjal, 1990-ben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendjével tüntették ki. 1990-ben Bethlen Gábor-díjat, 1994-ben Kossuth-díjat kapott. 2000-ben a Szlovák Kormány Ezüstérmével, 2003-ban A Magyar Köztársaság Érdemérmével, 2004-ben a Pribina-kereszt III. fokozatával tüntették ki.
– Írói pályája viszonylag későn indult, 33 éves, amikor első regénye, a Messze voltak a csillagok (1963) megjelenik. Ez a regény még nem kiforrott alkotás, magán viseli a közírói indíttatás terheit, tézisszerű, s hősei cselekedeteinek lélektani motiválásával is adós marad az író. A regény megreked félúton, az ötvenes évek sematizmusa és a korszerű epikai ábrázolás megkövetelte módszerek között. Mégis, a szlovákiai magyar regényírásban ez az első, ámbár tétova kísérlet a közelmúlt történelmi eseményeivel való őszinte szembenézésre s a szlovákiai magyarságnak mint közösségnek az önmeghatározására. Következő regénye, a Földönfutók (1967) írói szemléletváltozást jelez: az előbbinél érettebb és egységesebb alkotás a hatvanas évek szlovákiai magyar prózájának egyik legfontosabb műve. D. többsíkú ábrázolásra törekszik, formai eszköztára a modern próza néhány fontos vívmányával gyarapodik. Műve a szlovákiai magyarság identitásproblémáit feszegetve, annak múltját jelenével szembesítve, a szó nemes értelmében vett kisebbségi regény. A Földönfutók egyszerre történelmi krónika és történelmi riport. D. legjelentősebb regényét, az Egy szál ingbent (1976) erősen mitizáló szemlélet és a totális ábrázolásra való törekvés jellemzi. A regény nagyszabású történelmi tabló, a kisebbségi múlt és jelen szuggesztív látomása. Lélektanilag gazdagon árnyalt hősei túlélői, de áldozatai is fél évszázad történelmi viharainak. Az írónak sikerült mondanivalóját viselkedéstípusok elemzésével, magatartásminták párhuzamba állításával és ütköztetésével művészi üzenetté formálnia. Negyedik regényében, a Hólepedőben (1979) egy vidéki tanítónő sorsának ábrázolásán keresztül az elmagányosodás okait kutatja.
– A Földönfutók c. művét, lírai játékként (a szerző és Beke Sándor rendező dramatizálásában) a Kassai Thália Színház 2005-ben műsorára tűzte. Az 1945 utáni magyar tragédia ezzel elő- ször jelenik meg magyar színpadon.

Művek: Gondok könyve, e., 1982; Sodrásban, r., 1984; Engedelmével, elb., 1987; A kis viking, gyermekr., 1990.; Teremtő küzdelem, esszé, interjú, 2000.

Irodalom: Fábry Zoltán: Stószi délelőttök; Csanda Sándor: Harmadik nemzedék, 1971; E. Fehér Pál: Nehéz igazságok regénye, Népszab. 1977. márc. 27.; Berkes Erzsébet: Emberek – hullámverésben, Új Tükör 1977. máj. 8.; Balla Gyula: Egy szál ingben, Népszab. 1977. máj. 21.; Görömbei András: Egy szál ingben, Kortárs 1977/6; Alexa Károly: D. L.: Egy szál ingben, Kritika 1977/5; Márkus Béla: D. L.: Egy szál ingben, Alföld 1977/7; Czine Mihály: Otthonépítő elszántság, Új Irás 1977/8; Koncsol László: Riport és mítosz, ISZ 1978/1; Páskándi Gé- za: Nagy vállalkozások szépségéről, N, 1979/2; Pósa Zoltán: Hólepedő, Népszab. 1979. júl. 21.; Lacza Tihamér: Szubjektív jegyzetek egy regény kapcsán, ISZ 1979/10; Pálfy G. István: A megmaradás diadala, Tiszatáj 1979/11; Bányai János: Hó-l- epedő, Híd 1980/4. Szeberényi Zoltán: Magyar iro- dalom Szlovákiában (1945–1999) I., Po., 2000.

1. L.