* Alsókubin, 1880. augusztus 17. – Budapest, 1965. május 25. / történész, egyetemi tanár

A Divéky család 1760-ban került Árva megyébe. Divéky Adorján 1906-ban végezte el a budapesti tudományegyetemet, ahol bölcsészdoktori címet is szerzett. Kezdetben Szepes, Liptó és Árva megyében gimnáziumi tanárként tevékenykedett.
1909–1911-ben a krakkói egyetemen történelmet hallgatott, 1917-tól Varsóban magyar vonatkozású levéltári anyagokat kutatott, közben az ottani egyetem magyar nyelvi lektora, majd a magyar történelem előadója volt 1929-ig. 1935–1939-ben a varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatójaként tevékenykedett. 1939–1950-ben a debreceni egyetemen keleteurópai történelmet oktatott. 1945 után 1848-as lengyel emlékiratokat fordított és Krakkó reneszánsz kori magyar emlékeit gyűjtötte. Divéky Adorján 1930-ban lett az MTA levelező tagja, 1937-től volt a Lengyel Tudományos Akadémia külföldi tagja.

Főbb művei:
Felső-Magyarország kereskedelmi összeköttetése Lengyelországgal főleg a XVI.-XVII. században, 1905;
Zsigmond lengyel herceg budai számadásai 1500-1502, 1914;
Magyarok és lengyelek a XIX. században, 1919;
A Lengyelországnak elzálogosított
XVI szepesi város visszacsatolása 1770-ben, 1929.