* Liptószentmiklós, 1857. június 27. – † Párizs, 1937. augusztus 5. / mérnök, művészettörténész, szociáldemokrata politikus
Bécsben, Drezdában, Párizsban és Brüsszelben folytatott mérnöki tanulmányokat az ottani egyetemeken. Ezt követően fizikát, kémiát, régészetet, művészettörténetet és filozófiát hallgatott. 1881-ben az MNM tisztviselője lett, művészettörténeti tanulmányai jelentek meg. Berlinben a Freie Bühne munkatársa. Budapestre visszatérve 1893-ban Katona Lajos (1862–1910) néprajzkutatóval megalapította az Élet című folyóiratot. 1906-tól 1910-ig a Munka Szemléje c. szociológiai folyóirat szerkesztője, majd az Irodalmi Szalon c. könyvtár vezetője. Számos szociológiai, művészettörténeti és irodalmi tanulmánya jelent meg. Bekapcsolódott a szociáldemokrata mozgalomba. 1918-ban a Károlyi-kormány külügyi államtitkárává nevezték ki. A Tanácsköztársaság idején Párizsba küldték. Később Amerikába költözött, majd visszament Párizsba, ahonnan többé nem tért haza. A szocialista Populaire munkatársa volt, Léon Blum (1872–1850), a későbbi francia kormányfő baráti köréhez tartozott. 1933-ban jelent meg franciául Marx Károlyról írott életrajza, amelyhez Blum írt előszót. Leonardo da Vinciről szóló kötetében kísérletet tett a marxista művészettörténet-írás módszerének alkalmazására. Egyik szervezője volt a világ első munkásmozgalmi múzeumának, a Kommunista Proletár Múzeumnak.
Főbb művei:
Az elefántcsont faragás története, 1890;
Vergangenheit und Zukunft, 1896;
Leonardo da Vinci és a Renaissance kialakulása, 1906.
