Deák János
* Sajógömör, 1883. január 11. – † Marcali, 1961. június 7. / evangélikus teológus, egyetemi tanár
Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte. A teológiát az eperjesi Ev. Teológiai Akadémián, a hallei és a bázeli egyetemen végezte, bölcsészettudományi oklevelét a bázeli egyetemen 1907-ben szerezte. 1907-től az eperjesi teológiai akadémia rendkívüli, 1916–1919-ben rendes tanára. 1907-től egyidejűleg segédlelkész Eperjesen. 1919–1924-ben a Budapestre menekült pozsonyi Ev. Teológiai Akadémia tanára, 1923-tól a pécsi tudományegyetem soproni Ev. Hittudományi Karán az Ószövetség nyilvános rendes tanára. 1930–1931-ben, 1934–1935-ben és 1939–1940-ben a Hittudományi Kar dékánja. 1950- ben nyugalomba vonult. Elnöke volt a magyarországi Kékkereszt Egyletnek, szerkesztette az egylet hivatalos folyóiratát, a Józanságot.
Főbb művei:
Az állami felügyelet a protestáns felsőbb oktatásban, 1909;
A valláserkölcsi individualizmus kifejlődése az Ó-testamentumban, 1909;
Die Gottesliebe in den alten semitischen Religionen (Theológiai Szaklap), 1915;
Az ótestamentumi írásmagyarázat, Izrael története és az ótestamentumi bibliai theológia újabb irodalma és problémái (Theológiai Értesítő), 1916;
A deuteronómiumi kérdés mai állása (Theológiai Szemle), 1926;
A kereszténység viszonya az Ótestamentumhoz (Hitvallás és tudomány), 1930.
